Hallgatói beszámoló Dr. Papp Nándor előadásáról

A BME INYK Tolmács- és Fordítóképző Központ szakma-diák találkozók eseménysorozatában 2017. február 21-én Dr. Papp Nándor (egyetemi oktató, volt diplomata és tolmács) előadására került sor. A bő másfél órában első kézből kaptunk jó tanácsokat, hallgathattunk sok, izgalmas, és habár sokszor személyesebb hangvételű, mégis tiszteletteljes történetet a tolmácsszakma mindennapi kihívásairól, ugyanakkor hálás természetéről. A délután emlékezetesebb dilemmái és fontosabb üzenetei közül válogattunk:

Az angol napjaink egyik legelterjedtebb közvetítőnyelve, egyben az ENSZ tagországainak egyik hivatalos nyelve, amelyet a tolmácsok világszerte jellemzően az anyanyelvükre tolmácsolnak. A nemzetközi kommunikáció legnépszerűbb nyelveként ugyanakkor mára majd egymilliárd ember érti és beszéli az angolt. Szükségszerűen előfordul tehát, hogy tolmácsolási tevékenységünket – az érintett felek, de akár nem szakmabeliek is – időnként kritikával illetik. A visszajelzésekkel kapcsolatban mindenképpen szükséges a megfelelő következtetéseket levonni, de egyszersmind tudni kell a helyükön kezelni őket.

A tolmácsolás szakmai végzettséghez kötött, sokrétű tevékenység. A jó minőségű, sikeres tolmácsolási munka legfontosabb feltétele a maximális felkészültség. A magas fokú nyelvi és kommunikációs kompetencia mellett ide értendő, hogy mennyire ismerjük az ügyfelet, a találkozó célját, de az adott kultúrkör egyes dimenzióinak ismerete is kihat az eredményességre. Bőséggel akadnak azonban olyan tényezők is, amelyekre a tolmács csekély befolyással bír. Változó például, hogy a kommunikáció tárgyi és fizikai feltételei mennyire adottak, az ügyfél hogyan artikulál, mondanivalója mennyire összeszedett. Egy ötletes hasonlattal élve, ha az ember és beszélgetőpartnerének anyanyelve megegyezik, a kommunikáció gördülékeny, nagyfokú dinamizmussal jellemezhető. Mondhatni olyan, mint egy sportautót vezetni. Ha azonban a megértéshez szükség van egy közvetítőre, még a legjobb tolmács esetében is, az információcsere egy fokkal lomhább, inkább hasonlít egy autóbusz vezetéséhez. Ha erre tekintettel van az ügyfél, a tolmácsolás biztosan gördülékenyebben zajlik. Méltányos segítség lehet ezenfelül az, ha mondandóját papírra veti és ebből egy példányt előre biztosít a tolmácsnak.

Érezhetjük tehát, hogy a tolmácsmunka valójában egy szoros együttműködés. Papp Nándor hasonlatával élve, a pas de deux koreográfiájának analógiájára az egyik fél szorosan kíséri és segíti a másik előadását. Ez az attitűd a szinkron- és félszinkrontolmácsolás során különösen fontos, ahol a tolmács az ügyfél nem verbális jelzéseit, gesztusait – a kommunikációt elősegítendő – csaknem valós időben közvetíti. A szakma igazi művészi értéke pont abban rejlik, hogy megtaláljuk-e azt a vékony mezsgyét, ahol már hozzátehetünk a kommunikáció sikeréhez, de magunkat még nem helyezzük túlzottan előtérbe.

Hollósi Péter szakfordító és tolmács hallgató