Hallgatói beszámoló Takács Ildikó Írásblokk és halogatás – Tények és tévhitek című előadásáról
A BME Idegen Nyelvi Központ szervezésében megrendezett 2020-as Őszi Konferencia második előadását Dr. Takács Ildikó, az Ergonómia és Pszichológia Tanszék címzetes egyetemi tanára tartotta. Noha Takács Ildikó nem szakfordító-tolmácsként végzett, mégis számos érdekességgel és hasznos tanáccsal érkezett az eseményre, amelyekből szakterülettől függetlenül bárki sokat okulhat.
Az előadás az írásblokk, valamint a halogatás problémája épült. Indításként betekintést nyerhettünk az írásblokk kutatásának előzményeibe, amely – mint kiderült – még meglehetősen gyerekcipőben jár hazánkban. Megtudtuk, hogy a halogatás egy igazán széles réteget érint, az ebből származó problémákat pedig megélik mind a hivatásos, mind a tudományos írók, sőt a felsőoktatásban tanuló doktoranduszhallgatók jelentős része is.
A bevezetőt követően Takács Ildikó felvázolta, hogy a halogatás megszüntetéséhez szükség van megfelelő témára, motivációra és célra, tevékenység-tervre, önfegyelemre, valamint működőképes időbeosztásra. Részletesen kitért a leggyakoribb akadályozó tényezőkre is, amelyek magukban foglalják az elköteleződés, az idő és a szakmai kompetencia hiányát, valamint a félelmet, amelyet az írás teljesítésének elmulasztása szül. Ezeken felül akadályozhat az írásban az is, ha az írás folyamatát kihívás helyett egyfajta kényszerként éljük meg. Ezért mielőtt hozzálátnánk az íráshoz, mindenképpen tegyük fel magunknak a következő kérdést: „Biztosan meg akarom ezt csinálni?”
Miután számba vette a hátráltató tényezőket, az előadó a halogatás mélyen gyökerező okaira is rámutatott. Elmondta, hogy gyakran nem érezzük fontosnak az általunk vállalt feladatot, amely ennek következtében egy külső kényszerré válik, így magától értetődő, hogy az ember csak a legutolsó pillanatban fog hozzáfogni az íráshoz. Okolhatjuk azonban a szükséges információk hiányát, a maximalizmusunkat, a képzettség hiányát vagy a szorongást, amely abból adódik, hogy nem tudjuk, pontosan mit várnak tőlünk és miként fognak reagálni az elkészült munkánkra.
A prezentáció csúcspontján Takács Ildikó halogatás ellen bevethető stratégiákat vette sorra. Fontos, hogy fejlesztenünk kell önfegyelmünket és önkontrollunkat, hiszen ez már egészen fiatalon kialakul a legtöbbünknél, és bár felnőttként már nehéz ezen változtatni, a siker érdekében kulcsfontosságú törekedni ezeknek a tulajdonságainak a javítására. Igyekeznünk kell, hogy véget vessünk az önbénító magatartás-formáknak, le kell győzni az elkerülő mechanizmusokat! Ismételjük hangosan, hogy „Meg tudom csinálni,”, értelmezzük a kompetenciákat, ezáltal ugyanis fokozzuk az énhatékonyságot. Legyünk időtudatosak, készítsünk időtervet! Fontos, hogy kisebb, specifikus, reális és teljesíthető részcélokat tűzzünk ki. Ezek elvégeztével ne felejtsük el kis piros pipák segítségével tudatosítani magunkban az elért sikert!
Az érdekes és tartalmas előadás konklúziójaként Takács Ildikó megfogalmazta, hogy az írást tulajdonképpen az ihlet, az inspiráció és a kihívás meglétének egyvelege segíti igazán.
Vas Réka Patrícia
