Hallgatói beszámoló Einhorn Ágnes – Írni vagy nem írni? Az íráskészség fejlesztése című előadásáról
A 2020. október 2-án megrendezett BME TFK Őszi Konferencia keretében a délelőtti plenáris szekcióban lehetőségünk nyílt Dr. Einhorn Ágnes Írni vagy nem írni? Az íráskészség fejlesztése című előadásának megtekintésére. Az előadást az online platformon több mint száz fő kísérhette figyelemmel. Prezentációjában az előadó az íráskészséget az idegennyelv-oktatás gyakorlati, tehát a nyelvpedagóia szemszögéből vizsgálta. Ennek köszönhetően a fordítóképzés hallgatói inspirációt és motivációt szerezhettek íráskészségük fejlesztése céljából.
Einhorn Ágnes már az előadás elején leszögezte, hogy a nyelvtanárok az íráskészség fejlesztésére a többi nyelvi készséghez képest kevesebb időt fordítanak a tanórákon, és az értékeléskor leginkább a nyelvtani helyességre fókuszálnak. Azaz az írást sok esetben leértékelik, hiszen csak a nyelvhelyesség mérésére használják.
Nem feledkezhetünk meg arról a tényről sem, hogy az írás olyan alkotási folyamat, beleértve annak összes jellemzőjét, amely kulcsfontosságú tényezőnek számít más területek fejlesztésénél is, hiszen növeli a nyelvtanulási motivációt. Mindemellett kardinális szerepet játszik az önkifejezés lehetősége a nyelvtanulásban, hiszen a nyelvtanuló így lehetőséget kap a saját gondolatai kifejtésére, tehát az önkifejezésre, továbbá az írás lehetővé teszi a gondolatok strukturálását is.. A pedagógiai motivációs szempontról is szó esett, hiszen az idegennyelv-tanulás során olyan hosszú, monoton és kevésbé érdekes műveletekkel is foglalkoznunk kell, amelyeknél könnyen elvész a tanulási motiváció, ezért érdemes minden lehetőséget megragadni, amelyből a nyelvtanuló motivációt szerezhet.
A fentiek mellett az íráskészség fejlesztése során alkalmazott módszerek jellegzetességeibe is betekintést nyerhettünk, az előadó az ezekhez kapcsolódó nehezítő tényezőkre is felhívta a figyelmet: beszélt az írás funkcióiról, és az ezeket feldolgozó hármas modellről is: az írásnak és így a szövegeknek lehet esztétikai, kommunikatív és heurisztikus funkciója, ezek közül a legtöbbször pragmatikus megfontolásból kommunikatív funkciójú szövegek létrehozását gyakorolják. Ez megfelel az autenticitás alapelvének, de erősen leszűkíti az íráskészség fejlesztésében rejlő lehetőségeket. A heurisztikus funkciójú szövegek, amelyek fókuszában a szerző áll (pl. blogok, naplók, gondolatokat strukturáló szövegek, szövegtöredékek) motivációs szempontból nagyon értékesek lehetnek, bár létrehozásukkal nem gyakorol a nyelvtanuló valamilyen konkrét szövegfajtát.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy mit írjon a tanuló, az előadás két különálló szemléletmódot vázolt fel. A pragmatikus megközelítés szerint az írás olyan szövegfajták és kommunikációs szándékok gyakorlására fókuszál; amelyeket a valós életben is használnak majd a nyelvtanulók (pl. hivatalos levél, panasz), ezzel ellentétben a pedagógiai megközelítés lényege, hogy az „én” szerepének aspektusa is érvényesül, tehát az önkifejezésre fordul több figyelem, ez által megjelenik a fikcionalitás, a kreatív írás lehetősége.
Az írás, mint folyamat témaköre szintén meghatározó komponense volt az előadásnak. Einhorn Ágnes említést tett arról, hogy bár a KER-re épülő, a felhasználási képességen alapuló kompetencia-modellek használata a legelterjedtebb az oktatásban, az írás esetében célszerűbb lenne a folyamaton alapuló kompetencia-modellekkel dolgozni, tehát a tantervek, tanulási eredmények megfogalmazásakor az íráshoz szükséges kompetenciákat a következő csoportosításban kezelni: az írás előkészítése, maga az írás, a szöveg javítása és átdolgozása. A hatékony fejlesztés is a fenti folyamatmodellhez igazodik: az íráskészséget fejlesztő feladatokba érdemes olyan lépéseket beiktatni, amelyek a szöveg tervezéséhez, majd – a megírás után – a javításához és átdolgozásához kapcsolódó tevékenységeket is tartalmaznak. Később áttértünk a nyelvtanári értékelés szerepére, ebben kiemelt jelentősége van a fejlesztő szemléletű értékelésnek. Ebben számos elem közrejátszik, pl. az, hogy a tanári értékelésre akkor kerüljön sor, amikor a hibák még javíthatók, a hibák pozitív kezelése, valamint a hallgatók lehetséges nehézségeire való érzékenység). (pl. az akadályozó tényezők, a tudás hiány valamint a tájékozatlanság).
Végezetül az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy az íráskészség fejlesztése a fordítóképzésben nagyon sok kérdést vet fel, ezek közül kiemelkedik, hogy ezen a területen van-e létjogosultsága az önkifejezésre épülő feladatoknak, és hogy egyértelműen meghatározható-e, hogy az íráskészségen belül mely kompetenciaterületeket kell fejleszteni, Végezetül azt vizsgálta, hogy a kompetenciák leírásában és a feladatok kialakításában mennyire alkalmazható a folyamatközpontúság.
Számomra az előadás nagyon inspiráló és informatív volt, hiszen az íráskészség fejlesztését egy teljesen más szemszögből, jelen esetben nyelvpedagógiai szempontból is megismerhettem. A témakör nagy terjedelme ellenére egy felettébb részletes és izgalmas előadást hallgathattunk meg, kiváló előadásmódban.
Az előadás után egy online fórumon (padlet) keresztül a résztvevőknek lehetőségük nyílt kérdéseket feltenni, amire az előadó részletesen válaszolt (pl. az íráskészség fejlesztésére használható folyamatközpontú feladatok elérhetősége).
Írta: Endrész Kitti
(Lektorálta: Einhorn Ágnes)
