EPER

 

 

A program célja, hogy a fiatal felnőttek a nyelvi közvetítés (fordítás és tolmácsolás) hagyományos formáin túl megismerjék e tevékenység társadalmi és közösségépítő szerepét, és maguk is aktívan részt vegyenek az e tevékenységhez kapcsolódó felelősségvállalás erősítésében, a szemlélet formálásában. A célt egyrészt hat tematikus Szakmai-Diák Műhely és a műhelysorozathoz kapcsolódó tárgyiasult alkotások (prezentációk, vendégkönyv, ajánlások, rövidfilm), valamint két kiegészítő élménynap, illetve két publikáció (eseménynapló és diplomamunkák) szolgálja.

A műhelyek során a diákok megismerhetik e témák szakértőit és ajánlásokat fogalmaznak meg. Hagyományteremtő célzattal vendégkönyvet bocsátunk útjára, a diákok pedig eseménynaplót készítenek a műhelyekben folyó szakmai munkáról. Az eseménysorozat egy tehetségnappal zárul, ahol a hallgatók és előadók szerepet cserélve tesztelik tudásukat.

A teljes program disszeminációja letölthető innen:disszeminacio

A Műhelysorozat záróeseménye: Hogyan tovább a diplomámmal?

 

 

Beszélgetés a volt BME-s hallgatókkal és a BME-TFK-Proford mentorprogram mentoraival, akik mérnök vagy közgazdász diplomával a zsebükben szakfordítóként és/vagy tolmácsként IS megtalálják helyüket.

2016. május 17. kedd 17 óra

BME-TFK 1111 Budapest Egry József utca 1. 5. emelet 505. terem

 

Beszámoló az eseményről

2016. május 17-én került sor a tavaszi félév utolsó szakma-diák találkozójára a BME-TFK-n.
Az államvizsgák és a diploma megszerzése előtt mi más lehetett volna a téma, mint a frissen végzett hallhatók piacra lépésének esélyei? A szakma-diák találkozó a „Hogyan tovább a diplomámmal?” címet viselte. A résztvevők nagy létszáma mutatta, hogy ez a kérdés sokak számára aktuális. Az esemény főszereplői a BME-TFK-Proford közösen indított M4 mentorprogramjának mentorai és mentoráltjai voltak. A panelbeszélgetésen mentorként részt vettek:
Korcsák Jeliszej építészmérnök, szakfordító, oktató, volt Műszakis hallgató, aki egyben belső fordító cégnél, M4 mentor
Kalmár Attila közgazdász, szakfordító, szabadúszó, M4 csapatépítő
Wagner Veronika jogász, szakfordító, fordítóirodánál belső fordító volt, jelenleg szabadúszó, M4 mentor
Vadász Linda szabadúszó tolmács, EU
Domján Nikolett nyelvi mérnök, espell
Bán Miklós Proford, espell
Beták Patrícia BME-TFK

Először maguk a diákok foglalták össze, hogy az ő olvasatukban mit is kezdhet a diplomájával egy TFK-n végzett diák: Wagner Veronika oktatóval közösen gyűjtötték össze azokat a munkaköröket, amelyekben a BME-TFK-n szerzett diplomával elhelyezkedhetnek, majd összeszedték az egyes munkakörökre jellemző előnyöket és hátrányokat. Véleményüket elsősorban a képzés során szerzett tapasztalataik alapján fogalmazták meg, benyomásaikkal, illetve a mentorprogramban szerzett gyakorlati tapasztalataikkal kiegészítve azokat. A hallgatók/mentoráltak felszólalásaira reagáltak a mentorok.

Az első munkakört, az EU-s tolmácsot Varga Erika konferenciatolmács-hallgató mutatta be. A diákok és a mentorok sorában helyet foglaló EU-s tolmácsként is dolgozó Vadász Linda is egyetértett abban, hogy ennek a munkakörnek az egyik legnagyobb előnye az, hogy a tolmács kiváló technikai környezetben dolgozhat, valamint munkájának a versenyképes fizetésen kívül nagy presztízse is van. Elhangzott továbbá, hogy ez a munkakör változatos feladatokkal,  illetve gyakori utazással jár. A tolmácsolandó szakterületek akár naponta/egy napon belül változhatnak/váltakozhatnak. Ez utóbbiak azonban jelenthetnek hátrányt is azok számára, akik kevésbé rugalmasak. A diákok kérdésére válaszolva Linda elmondta, hogy az EPSO versenyvizsga minden év szeptemberében esedékes, és bár nehéz a két fordulót elsőre sikeresen teljesíteni, megéri újra próbálkozni azoknak, akik ebben a munkakörben képzelik el szakmai jövőjüket.

A szabadúszó tolmács munkakörével kapcsolatban Papp Zoltán konferenciatolmács-hallgató kiemelte, hogy az EU tolmáccsal ellentétben itt kevésbé jók a technikai körülmények, a munkaidő és a feladatok jellegét tekintve pedig nagyobb rugalmasságra, olykor nagyobb stressztűrésre van szükség. Azonban itt is versenyképes jövedelemre lehet számítani, és az intellektuális kihívás nagy fejlődési lehetőséget jelent. Rövid beszámolót hallottunk arról is, hogy a szociális és hatósági tolmácsolásnál mennyire fontos a pontosság és a felelősségteljes tolmácsolás, valamint elhangzott, hogy ez a tolmácsolási típus kitűnő lehetőség tapasztalatszerzésre kezdő tolmács számára.

Az EU-s fordító munkakör jellemzőjeként Szikszai Zoltán szakfordítós hallgató jóvoltából elhangzott, hogy kevésbé változatos és kreatív feladatokra lehet számítani, hiszen elsősorban „paneleket” kell alkalmazni. Jelentős kompenzáció azonban a versenyképes fizetés, illetve az, hogy a fordító „házon belül” állandó segítségre számíthat a terminológusoktól. Megtudtuk továbbá, hogy ennek a munkakörnek a betöltéséhez szükséges szakmai kompetenciára visszavezethetően ebbe a munkakörbe gyakran érkeznek más szakmákból, más területekről is  (pl. jog, műszaki stb.) a fordítók.

A szabadúszó fordító munkakör egyes jellemzőit Erős Ágnes szakfordítós hallgató mutatta be:

• bárhol végezhető munka vs. bizonytalanság, nehéz tervezhetőség
• önálló időbeosztás vs. bizonytalanság, közösség hiánya
• saját ügyfelek vs. szervezett érdekképviselet és visszajelzés hiánya.

A mentorok elmondták, hogy az egy-két területre „beskatulyázás” lehetősége valóban fennáll a fordítók esetében, azonban ez nem feltétlenül jelent hátrányt ebben munkakörben. Bán Miklós megjegyezte, hogy „okos fordítóirodák” az adott területre szakosodott fordítóknak adják ki a szakfordítási munkákat.

A cégnél belső fordítói munkakör legnagyobb előnye Dávid Ferenc szakfordítós hallgató elmondása alapján a biztonság, a stabil és állandó munkahely, a fix jövedelem, ezzel szemben áll azonban a monotonitás és a kevesebb kihívás. Korcsák Jeliszej rácáfolt az említett negatívumokra, kiegészítve az elmondottakat azzal, hogy ebben a munkakörben egy adott terület „igazi” szakembereivé válhatunk, annak a szaknyelvét magas szinten elsajátíthatjuk, és ez nagy presztízzsel jár.

Nagy Orsi és Tóth Katalin szakfordítós hallgatók elmondása alapján egy fordítóiroda belső fordítójaként egy szabadúszó fordítóhoz viszonyítva kevesebb a mozgásterünk, a fejlődési lehetőségünk, és alacsonyabb a jövedelmünk. Ugyanebben a viszonyításban azonban nagyobb a biztonság, fix a munkaidő és a jövedelem, kisebb a felelősség, a terminológiában segítséget kapunk, és jobban ráláthatunk egy fordítási projekt folyamatának egészére. Bán Miklós kiemelte, hogy az ebben a munkakörben szerzett tapasztalat kiváló „ugródeszkát” jelent a szabadúszó fordításhoz.

A projektmenedzser munkaköre jelentősen eltér az előbb említettektől. Elsősorban rendszerben gondolkodást és kiemelkedően jó szervezői készségeket kíván. Mivel az ebben a munkakörben dolgozó szakember fogja össze egy-egy projekt minden tevékenységét és résztvevőjét, az őt terhelő felelősség, és az ebből származó stressz mindenképpen kiemelendő tényezők. A mentorok a diák kérdésére hozzátették, hogy nem árt, ha a projektmenedzsernek van fordítói tapasztalata, azonban nem minden fordító alkalmas erre a munkakörre. Annak azonban, akinek a személyisége is megfelel a felsorolt elvárásoknak, nagy karrierlehetőséget jelenthet a pm, hiszen kevés jelenleg a mester szinten dolgozó projektmenedzser.

A nyelvi mérnök / DTP voltak az említett munkakörök közül talán a legkevésbé megfogható, és a leginkább újszerű elhelyezkedési lehetőségek. Domján Nikolett nyelvi mérnöktől megtudtuk, hogy ezeknek a munkaköröknek a szerepe a fordítást előkészítő folyamatokban, valamint az utómunkálatokban fajsúlyos. A nyelvi mérnök és a DTP-szakember kezeli azokat a fájlokat, amelyekben érkezik az adott fordítandó szöveg, majd a CAT-szoftverekből kikerülő fordítást visszaalakítja a megrendelő által kért formátumba (html, word, excel, illustrator stb). Ennek a feladatkörnek az ellátásához szükség van matematikai absztrakciós készségre, valamint informatikai érdeklődésre.

Végül a hallgatóság kérdésére a mentorok összeszedték azokat a fórumokat, szervezeteket, amelyeken keresztül egy pályakezdő fordító és/vagy tolmács segítséget kaphat az elindulásban: MFTE, PROFORD, fordit.hu, illetve ezek Facebook csoportjai, valamint a BME-TFK Facebook oldala.
Összefoglalásképpen a tanév utolsó szakma-diák találkozóján igazán praktikus és naprakész tanácsokat és információkat kaphattak az érdeklődők.

Ungor Bea, volt konferenciatolmács-hallgató

A Műhelysorozat ötödik eseménye: Tudásnap a hallgatók szervezésében

Panelbeszélgetés: Fordítás tolmácsolás az ügyfél szemszögéből

 

Meghívottak:

Jávor Benedek EP-képviselő (Párbeszéd Magyarországért)

Bugár-Buday Orsolya tolmács, szakfordító, MFTE elnökségi tag

2016. május 4. szerda 18:30-20:00

BME-TFK 1111 Budapest Egry József utca 1. 2. emelet 205. terem

Hallgatóink szervezték a szakma-diák műhelysorozat utolsó előtti eseményének keretében megrendezett ún. Tudásnapot/Tehetségnapot. Annyi támpontot kaptak, hogy választaniuk kell egy olyan témát, amely bizonyos értelemben átismétli az eddig tanultakat. A hallgatók úgy döntöttek, meghívják Jávor Benedek EP-parlamenti képviselőt, aki be tud nekünk számolni arról, hogy látja a végfelhasználó a tolmácsok és fordítók munkáját. Másik meghívottunk Bugár-Buday Orsolya EU-s tolmács volt, aki arról tudott mesélni, milyen nehézségekkel szembesül mindennapi munkája során.
A beszélgetés moderátora Krizsán Péter szakfordítós hallgatónk volt, aki szervezőként is nagyban hozzájárult az esemény sikeréhez. A beszélgetés kötetlen panelbeszélgetés keretében valósult meg, melyet a hallgatóság részéről érkező kérdések követtek.

Hogy mit vár az ügyfél?

Jávor Benedek elmondta, hogy a parlamenti képviselőknek joguk van anyanyelvükön felszólalni, közülük sokan mégis az angolhoz folyamodnak. Ilyenkor az a furcsa helyzet áll elő, hogy pl. angolul felszólaló magyar képviselők beszédét tolmácsolják a magyar kabinban dolgozó tolmácsok. Ugyanakkor az is elmondható, hogy az ún. Euro English-nek sokszor csak érintőleges köze van a British English-hez. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy az uniós nyelvezet rendkívül szigorú nyelvezet, az euroangol tulajdonképpen önálló entitásként fogható fel.
Jávor Benedek elmondta, hogy általában minden dossziéhoz kijelölnek egy-egy jelentéstevőt, aki az adott szabályozási javaslatot végigviszi, és mellette minden frakcióból kiválasztanak egy ún. árnyék-jelentéstevőt, akik sokszor hónapokig tárgyalnak arról, hogy milyen legyen az adott szöveg. Ezek 8-10 fős tárgyalások, ahol rendszerint az angol a munkanyelv (persze előfordul, hogy a jelentéstevő nem beszél angolul, ez nagyban meg is nehezíti a munkát). Elmondta, hogy a szinkrontolmácsoknak gyakran szövegezési tárgyalásokat kell végigtolmácsolniuk, ahol rendkívül fontos, hogy a tolmács ismerje az adott szakkifejezést, hiszen a pontosság nagyon fontos.
Jávor Benedek természetesen tisztában van azzal is, hogy a tolmácsok sokszor bámulatos akcentusokkal találkoznak, ugyanakkor azt is elmondta, megbízik a tolmácsokban ezügyben: “Csak a  tolmácsokban bízhatok, hogy ők értik, hogy mit mond az adott előadó, és át tudják adni”.

Ezzel párhuzamosan azzal is tisztában van, hogy a nevek kiejtése sokszor bizony nem evidens. Sokszor még felismerni is nehéz őketJ: “Hogy ebből a tolmácsok hogy jönnek rá, az számomra örök rejtély marad.”
Mesélt nekünk még arról is, hogy: ”A tolmácsolás sokszor közvetett, pl. magyarról észtre nem direktben megy a tolmácsolás, hanem egy nagy nyelven, példának okáért az angolon keresztül, és bizony kettős tolmácsolásban (relé)el tudnak veszni dolgok”.

Hogy látja a folyamatot a tolmács?

Bugár-Buday Orsolya elmondta, hogy “a tolmácsolás nagyon sok helyzetben csak egy szükséges rossz, de mivel nem mindenki beszél idegen nyelveket, kénytelenek vagyunk segíteni a képviselőknek a kommunikációban.”

Ezenkívül azt is megtudhattuk, hogy a tolmácsoknak pedig az rejtély, hogy a sok-sok furcsa kiejtésből az adott képviselő hogyan ismeri fel a saját nevétJ: “ ez számomra rejtély, de a képviselők rá szoktak jönni a nevükre”.

Ezt követően többek között az is szóba került, vajon hogy oldja meg a tolmács az angol rövidítéseket, mit tesz, ha nagyon pörgős felszólalást kell tolmácsolnia (erre Jávor Benedek azt mondta, előfordulhat, hogy tolmácsolhatatlan beszédtempó esetén erősen töredékes tolmácsolások születnek, sokszor nem koherens és nem pontos a tolmácsolás, de ha a képviselő nem figyel oda arra, hogy tolmácsok közvetítik a beszédét, akkor nincs mit tenni).
Szóba került az is, hogy szinkrontolmácsolásnál takarékoskodni kell a szótagokkal, hiszen az angol például tömörebb nyelv a magyarnál. Említettük az anticipációt is, mellyel kapcsolatban elhangzott, hogy az egyik tolmácskolléga egyszer felcsattant a kabinban: “A fene egye meg, hogy soha nem azt mondja, amit énJ”.
Megtudtuk továbbá azt is, hogy a tolmácsok nagyon hálásak bárminemű visszajelzésért a megrendelők, azaz képviselők részéről, beleértve az építő jellegű kritikát.
Végeredményben elmondható, hogy a szinkrontolmácsolás a fentiek miatt rendkívül embertpróbáló műfaj, tolmácsként el kell tudni fogadnunk, hogy van olyan, amit egyszerűen nem lehet letolmácsolni. Ami biztos, hogy a tolmácsnak figyelnie kell arra, hogy bizonyos szavak nem a szótári jelentésükben használatosak (“a jó tolmács ismeri a tolvajnyelvet”). Az ideális tolmács – amennyiben van ilyen – minden témából felkészült, a rossz beszédből is képes jót csinálni, tudja, mit miért mond a beszélő, és annak mi a jelentősége. Az ideális tolmács vissza tudja adni a beszédet, nem csak a szöveg szárazságát adja vissza. Amennyiben az előadó “belelkesül” és non-verbális kommunikációja veszi át a főszerepet, a jó tolmács ezt is kitűnően tudja érzékeltetni.
Egy szó mint száz, a tolmács mindenképpen bizalmi munkakör. Jávor Benedek elmondta, hogy ha őt tolmácsolják, akkor az emberek nem őt fogják hallgatni, hanem a tolmácsot. Ebben az értelemben ha nem jó a tolmács, az csapódik majd le a hallgatóságban, hogy nem jó az előadó. Ezért – mivel az efölötti diszpozíció kikerül a kezéből – nagyon fontos, hogy csakis olyan tolmáccsal akar együtt dolgozni, aki azt mondja, amit ő akar mondani. “Ha valahol tolmácsolva vagyok, az emberek nem engem fognak hallgatni, hanem a tolmácsot”.
A jó tolmács által produkált szöveg annyira gördülékeny, hogy észre sem lehet venni, hogy tolmácsol.Megtudtuk, hogy érdekes módon amúgy is csak akkor veszik észre a tolmácsot, ha pocsék munkát végez, illetve akkor, ha kirívóan jó. Talán nem kérdés, hogy tolmácsként melyikre is törekszünk a kettő közül.

A találkozó során nagyon sok új információ hangzott el, érdekes volt meghallgatni, mit is gondol az ügyfél! Köszönjük a hallgatóknak a mindenre kiterjedő szervezést!

Az előadók

 

A teljes anyag elérhető az alábbi linken:
http://www.fordit.hu/cikkek/74f3f5f39e98a92ac63820cce0f351b7

 

AJÁNLÁSOK

Végeredményben elmondható, hogy a szinkrontolmácsolás a fentiek miatt rendkívül embertpróbáló műfaj, tolmácsként el kell tudni fogadnunk, hogy van olyan, amit egyszerűen nem lehet letolmácsolni. Ami biztos, hogy a tolmácsnak figyelnie kell arra, hogy bizonyos szavak nem a szótári jelentésükben használatosak (“a jó tolmács ismeri a tolvajnyelvet”). Az ideális tolmács – amennyiben van ilyen – minden témából felkészült, a rossz beszédből is képes jót csinálni, tudja, mit miért mond a beszélő, és annak mi a jelentősége. Az ideális tolmács vissza tudja adni a beszédet, nem csak a szöveg szárazságát adja vissza. Amennyiben az előadó “belelkesül” és non-verbális kommunikációja veszi át a főszerepet, a jó tolmács ezt is kitűnően tudja érzékeltetni.
Egy szó mint száz, a tolmács mindenképpen bizalmi munkakör. Jávor Benedek elmondta, hogy ha őt tolmácsolják, akkor az emberek nem őt fogják hallgatni, hanem a tolmácsot. Ebben az értelemben ha nem jó a tolmács, az csapódik majd le a hallgatóságban, hogy nem jó az előadó. Ezért – mivel az efölötti diszpozíció kikerül a kezéből – nagyon fontos, hogy csakis olyan tolmáccsal akar együtt dolgozni, aki azt mondja, amit ő akar mondani. “Ha valahol tolmácsolva vagyok, az emberek nem engem fognak hallgatni, hanem a tolmácsot”.

A jó tolmács által produkált szöveg annyira gördülékeny, hogy észre sem lehet venni, hogy tolmácsol.Megtudtuk, hogy érdekes módon amúgy is csak akkor veszik észre a tolmácsot, ha pocsék munkát végez, illetve akkor, ha kirívóan jó. Talán nem kérdés, hogy tolmácsként melyikre is törekszünk a kettő közül.

 

Nyílt nap a TFK-n

2016. április 29. péntek

Nyílt napunkon Orvos-Nagy Barbara és Papp Zoltán hallgatóink válaszoltak az érdeklődők kérdéseire. Beszéltünk a TFK-ról, az intézet szervezeti felépítéséről, estis és nappalis képzéseinkről, a felvételi vizsgákról, és a kimeneti követelményekről/elheylezkedési lehetőségekről. A hallgatók meséltek az ő tapasztalataikról, az érdeklődők feltehették kérdéseiket az oktatóknak és hallgatóknak egyaránt.
Ezt követően az érdeklődőknek lehetőségük nyílt megnézni a konferenciatolmács-termet és kipróbálni a tolmácskabinokat.

Hallgatóink

 

A Műhelysorozat negyedik eseménye: Panelbeszélgetés

A tolmács és fordító szerepének evolúciójáról több generáció szemszögéből

 

A panelbeszélgetés résztvevői:

Alex B. Lawani szabadúszó tolmács, Interlex Communications

Zafír Márta szabadúszó fordító, tolmács, tolmacsok.com

Jantsits Ágnes szabadúszó fordító, tolmács, oktató

Szomráky Béla szabadúszó fordító, tolmács, oktató

2016. április 26. kedd 17-19 óra

BME-TFK 1111 Budapest Egry József utca 1. 5. emelet 501. terem

Gyertek minél többen, hozzátok el a saját szempontjaitokat!

A BME-TFK 4. alkalommal szervez szakma-diák találkozót a 2016-os év tavaszi félévében. A rendezvénysorozat eddig megrendezett eseményeinek keretében volt szó fordítói kreativitásról,  jelnyelvi tolmácsolásról és nyelvi közvetítésről menekültügyi eljárásokban. Ezúttal a tolmács és a fordító szerepének változásairól, és az ezeket kísérő jelenségekről beszélgettek a meghívott előadók egy 60 perces panelbeszélgetés keretében, melynek moderátora Beták Patrícia, a nappali képzés vezetője volt.
A panel résztvevői:

• Szomráky Béla, szabadúszó fordító és tolmács, aki több mint 50 éve a szakma egyik jeles képviselője;
• Jantsits Ágnes, szabadúszó fordító és tolmács, aki szintén évtizedek óta dolgozik a szakmában;
• Alex B. Lawani, szabadúszó tolmács, és az INTERLEX Communications tolmács- és fordítóiroda ügyvezetője, aki több mint 20 éves szakmai tapasztalattal a háta mögött a panelben a „középmezőnyt” képviselte;
• és végül Zafír Márta, szabadúszó fordító és tolmács, a tolmácsok.com alapító tagja, a fiatal nemzedék képviselőjeként jelent meg.

A beszélgetés során a panelisták olyan kérdéseket érintettek, amelyek a szakmában történt változásokról árulkodnak. Szó esett a különböző megbízási típusokról, a korábbi és jelenlegi munkafolyamatokról, a fordítónak/tolmácsnak adott visszajelzésekről, illetve meghatározó szakmai momentumokról.
A panel korosabb és tapasztaltabb képviselői felidézték a dicső múltat, amikor még alig voltak tolmácsok (nemhogy képzés) így saját magukat képezték, és egymástól lesték el a szakma csínját-bínját. Akkoriban a fordítók és tolmácsok a felső tízezer közül kikerült „művészek” voltak, akik – Fáber tanár úr szavait idézve – tbz-vel (társadalmi beilleszkedési zavarral) küzdöttek, így kényszerültek bele – jobb híján – a fordítók és tolmácsok világába. Manapság ezzel szemben ez a szakma a társadalmi beilleszkedés eszközévé vált. Az anekdotázások után szó esett arról is, mennyire felhígult a szakma, hiszen a fordítói/tolmácsszakma mára karrierszakmává nőtte ki magát. Az ambíciózus fiatalok egyetemi képzéseken sajátíthatják el a „művészetből” immár „crafmanshippé avanzsált” mesterséget. Hiábavaló azonban a technológia urgásszerű fejlődése, a képzések széles választéka, a fiatalokból hiányzik a fordító/tolmácstól joggal elvárható alapvető kultúra iránti igény, illetve az általános műveltség, a „bagaglio culturale”.
Bár a feltörekvő generációt képviselő egyetlen paneltag nem tudta anekdotákkal szórakoztatni a hallgatóságot (melynek soraiban egyébként az MFTE elnökségi tagjai, és a Proford képviselői is megjelentek), elmondta, hogy a képzésnek óriási szerepe van a jövő fordítóinak és tolmácsainak kiválasztásában és fejlesztésében, ugyanakkor hangsúlyozta az egyéni felelősség szerepét az önképzésben. Emellett néhány hasznos információ is elhangzott a fordító és tolmács társadalmi felelősségvállalásának jelentőségéről.

„Kell-e a tolmácsnak/fordítónak társadalmi munkát vállalnia? Nem a fordítónak, vagy a tolmácsnak kell, hanem az embernek.”

A panelbeszélgetés során kiütköző óriási szakadék a régi és az új generáció hozzáállásában, nézeteiben és megítélésében valószínűleg nem szakmaspecifikus jelenség. A fordítói szakma az írásbeliséggel, a tolmácsoké pedig az emberi kommunikáció óta jelen van az emberiség történelmében, de nincs új a nap alatt: a generációk közti ellentétek nem változnak, és a másik szavainak félreértelmezése még ezen a területen is probléma. A panelbeszélgetés végén elhangzott egy kezdeményezés egyfajta önképző körre, ahol a generációk átadhatnák egymásnak ismereteiket és tanulhatnak egymástól. Ez egy első lépést jelenthet a feszültség feloldására.

Művészek és szakemberek, tbz-k és karrieristák, enciklodépikus műveltségű legendák és zöldfülű technikai zsonglőrök! Nem a Gordiuszi-csomót kell átvágni, csak nyitni kellene egymás felé, és együtt megpróbálni létrehozni a technológiában  jártas, nagy műveltségű fordító/tolmács művész-szakember típusát. Ha mi sem tudunk példát mutatni a kommunikáció és az egymás felé nyitásban, akkor ki tud?

Írta : Erős Ágnes, 2015/16-os nappali szakfordító évfolyam

AJÁNLÁSOK

A panelbeszélgetés során kiütköző óriási szakadék a régi és az új generáció hozzáállásában, nézeteiben és megítélésében valószínűleg nem szakmaspecifikus jelenség. A fordítói szakma az írásbeliséggel, a tolmácsoké pedig az emberi kommunikáció óta jelen van az emberiség történelmében, de nincs új a nap alatt: a generációk közti ellentétek nem változnak, és a másik szavainak félreértelmezése még ezen a területen is probléma. A panelbeszélgetés végén elhangzott egy kezdeményezés egyfajta önképző körre, ahol a generációk átadhatnák egymásnak ismereteiket, és mindkét fél képviselői tanulhatnak egymástól. Ez egy első lépést jelenthet a feszültség megoldására.
Művészek és szakemberek, tbz-k és karrieristák, enciklodépikus műveltségű legendák és zöldfülű technikai zsonglőrök! Nem a Gordiuszi-csomót kell átvágni, csak nyitni kellene egymás felé, és együtt megpróbálni létrehozni a technológiában  jártas, nagy műveltségű fordító/tolmács művész-szakember típusát. Ha mi sem tudunk példát mutatni a kommunikáció és az egymás felé nyitásban, akkor ki?

A teljes anyag elérhető az alábbi linken:

http://www.fordit.hu/cikkek/cc81aafc7a1efa57cd592f325422e1e8

 

A Műhelysorozat harmadik eseménye: Nyelvi közvetítés a menekültügyi eljárásokban

 

Előadó: Marcz Andrea, Menedék Migránsokat Segítő Egyesület

2016. március 21. 17:00-18:30

BME-TFK 1111 Budapest Egry József utca 1. 2. emelet 205. terem

 

Beszámoló az eseményről:

A tavaszi félév harmadik szakma-diák találkozójára az EPER pályázat keretein belül került sor, a téma ezúttal is a társadalmi felelősségvállalás volt, ezen belül is a nyelvi közvetítés a menekültügyi eljárásokban. Meghívott előadónk Märcz Andrea volt, a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület munkatársa. Andrea több éves tapasztalata a menekültügy terén lehetővé tette, hogy annak minden aspektusát saját élményei alapján mutassa be nekünk. Dolgozott már menekültügyi döntéshozóként, származási ország információs-elemzőként, jelenleg pedig a Menedék civil szervezet szociális munkása.
Az egyesület célja a védelemben részesültek társadalmi integrációja. Programokat szerveznek a többségi társadalom nyitottá válásáért, segítenek a lakás- és munkakeresésben, magyar órákat tartanak, valamint újabb szakembereket képeznek.
Mivel a tolmácsoknak kiemelt fontosságú és elképesztő felelősséggel bíró szerepe van az eljárásban, különös figyelmet fordítanak a képzésükre. Andrea egy többnapos workshop és mentálhigiénés képzés legalapvetőbb információit adta át nekünk egy órás előadása során.
A menekültstátusz egész életre szól (az oltalmazott státusszal ellentétben, amely csak öt évre szól). A kérelem elbírálási folyamata hosszadalmas. Amennyiben nem nyilvánvalóan megalapozott a kérelem, körültekintő eljárási szakasz veszi kezdetét. A második lépés egy rendkívül részletes interjú: legjobban itt nyilvánul meg a tolmácsok kulcsfontosságú szerepe. A kommunikációs metódus lényege a menedékkérőre háruló bizonyítási teher megosztása.
Az előkészületek első lépése a menedékkérő mentális és fizikai felkészítése az interjúra. Fontos tisztázni ki hol fog ülni, milyen tónust és milyen gesztusokat használhat a tolmács stb. A második szakasz, maga a dialogikus kommunikációs metódus, amely a nyitó és kapcsolatteremtő szakasz. A menedékkérők sokszor rossz körülmények közül és között érkeznek egy számukra elképesztően idegen és stresszes helyzetbe, ebből adódóan érthetően bizalmatlanok, az előkészületek tehát rendkívül fontosak. Az előkészületek emellett növelik a kommunikáció hatékonyságát is. A menedékkérő tájékoztatást kap a meghallgatás céljáról, menetéről, valamint a jogszabályi háttérről.
Az interjú a fókuszált téma bevezetésével kezdődik. Ez egy szabad narratív szakasz, melyben miután elhangzott a kulcskérdés, a kérelmező saját sérelmeit meséli el. Ezután következik a vizsgálati szakasz, melynek során körüljárják a felvetett témákat. Erre alapozzák később a döntést is. A lezáró, összefoglaló szakasz tulajdonképpen az önreflexióról szól. Fontos, hogy a kérelmező úgy menjen el a meghallgatásról, hogy azt érezze, mindent elmondott. A „meg nem értés” növeli a feszültséget, ezzel pedig a félreértések kockázatát.
Láthatjuk tehát, hogy a menekültügyi tolmácsoláshoz nem elég nyelvi kompetenciákkal rendelkezni. Szükséges a joganyag és az eljárás ismerete, a származási országról és az ottani egészségügyi helyzetről való háttértudás, valamint a megfelelő mértékű empátia. Az első és legfontosabb szabály, hogy a tolmács NEM RÉSZE a döntéshozatali folyamatnak! Nem egészítheti ki az elhangzottakat, nem adhat tanácsot, nem kommunikálhat a menedékkérővel. A tolmácsnak ismernie kell a származási ország nyelvét, dialektusait, valamint az etikai kódex szerint nem lehet a menedékkérőnek rokona, barátja, lehetőleg ismerőse sem. Éppúgy nem tartozhat ellentétes rezsimhez/ népcsoporthoz sem, mint a menedékkérő, valamint fontos lehet a kor és gender kérdése is.
A tolmácsot az ügyintézővel való rövid beszélgetés készíti fel. A tolmácsolás formája majdnem mindig konszekutív, mégis elvárható a nem summázott, szószerinti fordítás. Nehézséget okozhat, hogy az interjúalany beszéde általában kevésbé összeszedett. Előfordulhat a kérelmező olyan fokú tramatizáltsága, amely saját képviseletét megnehezíti, ezt elsőként a tolmács detektálja. Ha ez az eset áll fenn, akkor a  tolmács – kizárólag ebben a helyzetben – jelezheti ezt az ügyintéző felé, gondosan ügyelve arra, hogy a menedékkérő bizalma ne inogjon meg benne. A túlságosan formális öltözék (nyakkendő, öltöny) is bizalmatlanságot kelthet, így a kényelmes, de megfelelő viselet tanácsos.
A menekültügyi eljárásokban a tolmácsok mellett a fordítóknak is fontos szerepük van: menedékkérők sokszor akár nagy terjedelmű bizonyítékokat is hozhatnak magukkal, ilyenkor a fordítóktól általában fókuszáló, summázó fordítást várnak, az esszenciális részek rendkívül pontos fordítása mellett.
Az előadás részletes, izgalmas és inspiráló volt. Segített közelebbről megérteni a menekültügyi eljárást, valamint a nyelvi közvetítők vitathatatlan szükségességét és elképesztő felelősségét a tárgyalt folyamatban.

Fejes Lilla
nappali szakfordítóképzős hallgató

AJÁNLÁSOK

Az átlagember keveset tud a menekültügyi tolmácsokra nehezedő felelősségről. Mivel igen érzékeny területről van szó, rendkívül nehéz megtalálni azt a határt, amelyet a tolmács nem léphet túl. A nyelvi kompetenciákon kívül rengeteg összetevője van egy ilyen területen történő tolmácsolásnak, ezekre tolmácsként mind-mind ügyelnünk kell.

A menekültügyi tolmácsolás során alapvető etikai, és egyéb természetű, érzékeny kérdések merülnek fel:

• átláthatóság (a tolmács szerepe, megbízhatósága)
• pártatlanság és a véleményalkotás tilalma
• semlegesség
• hitelesség
• szavahihetőség
• titoktartási kötelezettség (plusz teher a tolmácsnak)
• “hatalom” kérdése
• minőség kérdése.

Ezekből is látható, hogy a menekültügyi tolmácsolás során a szokványos tolmácsszerep kiszélesedik. A tolmácson döntő, egyéni sorskérdések múlhatnak, ezért fontosnak tartjuk, hogy a menekültügyi eljárásban részt vevő szereplők összessége tisztában legyen a tolmácsra nehezedő felelősséggel.

Ezen kívül fontosnak tartjuk, hogy ezzel kapcsolatban is elinduljon egy szemléletformálás, ehhez pedig a nagyközönség érzékenyítése szükséges a kérdéssel kapcsolatban. Fontos, hogy az emberek lássák az említett terület érzékeny összetevőit, hiszen csak így fogják megérteni a nyelvi közvetítés ezen műfajának érzékeny mivoltát.

 

A Műhelysorozat második eseménye: Jelnyelvi tolmácsolás

Előadó: Csernyánszki-Bejczi Boglárka jelnyelvi tolmács

2016. február 29. hétfő 17:00-18:30

BME-TFK 1111 Budapest Egry József utca 1. 2. emelet 205. terem

 

Beszámoló az eseményről:

A résztvevők az eseményre történő regisztrációval beleegyeznek abba, hogy az ott készült fotókon/felvételeken szerepelhetnek.
Az eseményt videóra rögzíti a fordit.hu, a fordítók, tolmácsok és fordítóirodák üzleti és szakmai portálja.

2016. február 29-én a BME-TFK újabb szakma-diák találkozóján a jelnyelvi tolmácsolás volt a téma. Ez alkalommal Csernyánszki-Bejczi Boglárka jelnyelvi tolmács adott elő. Első kézből hallhattunk azokról a nehézségekről, amelyekkel egy jelnyelvi tolmács találkozik mindennapi munkája során, ezen kívül az előadó bemutatta azokat a területeket is, amelyeken dolgozik, úgy ahogy kitért a tolmácsszolgálatok működésére, majd előadását személyes élményeivel és tapasztalataival zárta.
Előadásában megemlítette, hogy egy jelnyelvi tolmács az élet gyakorlatilag minden területén dolgozik (orvosnál, kiállításon, iskolában, rendőrségen, esküvőn, bevásárláskor, banki ügyek intézésekor stb.), és rengeteg tolmácsolási módszert ismer:

• Magyar jelnyelv
• Jelesített magyar nyelv
• Ujjábécé
• Daktil tenyérbe jelelés
• Tenyérbe írás
• Magyar nyelvű beszéd vizualizálása
• Magyar nyelvű, hangzó beszéd írásba foglalása
• Lorm-abc
• Braille-írás (siketvakoknak szól).

Sok érdekes információ hangzott el a fentiekkel kapcsolatban, miközben az előadó aforizmákkal élt azokat a tényezőket kiemelendő, amelyekre mind-mind figyelnie kell a jelnyelvi tolmácsoknak. Íme ezek közül néhány:

• Alkalmazkodj, akár egy kaméleon (előfordulhat, hogy egy és ugyanazon napon tolmácsolsz bankügyek témában, esküvőn, vagy olyan bírósági meghallgatáson, melynek központi témája a családon belüli erőszak)!
• Ügyelj arra, hogy ne ess ki a szerepedből! (nem szociális tolmács, és nem életvitel-segítő vagy)
• Ne hidd, hogy nincsenek új jelek!
• Ne ess a hiperartikuláció hibájába (ezt gyakran a stressz teszi)!
• Ne hidd azt, hogyha füles van rajtad, megszűnt körülötted a külvilág!
• Törekedj a pontos kivitelezésre!
• Ügyelj a testtartásodra!

 

Összefogalalásképpen a következőkben rendszerbe foglaljuk, mik a hasonlóságok a jelnyelvi tolmácsolás és a nyelvi közvetítésen alapuló szaknyelvi tolmácsolás között:

 

 

AJÁNLÁSOK

A fiatal felnőtt tehetségek társadalmi felelősségvállalását elősegítő programsorozatunk célja, hogy a fiatal felnőttek a nyelvi közvetítés (fordítás és tolmácsolás) hagyományos formáin túl megismerjék e tevékenység társadalmi és közösségépítő szerepét, és maguk is aktívan részt vegyenek az e tevékenységhez kapcsolódó felelősségvállalás erősítésében, a szemlélet formálásában.

A jelnyelvi tolmácsok munkájáról az átlagember nagyon keveset tud, legtöbben csak a televízióban látunk jelnyelvi tolmácsot. Ennek ellenére – mint azt Csernyánszki-Bejczi Boglárka jelnyelvi tolmácstól megtudhattuk – a televízióban történő jelnyelvi tolmácsolás a jelnyelvi tolmácsok munkájának csupán elenyésző része (kb. 0,2%). Jelnyelvi tolmácsok az élet minden területén tevékenykednek: hivatalos ügyek intézésénél (bank, bíróság, esküvő stb.), iskolában, orvosnál, hiszen a jelnyelvi tolmács hangját adja a hallássérültnek, illetve közvetíti felé a hangokat (nem csupán a beszédhangokat, hanem minden egyéb hang fontos lehet, pl. egy szirénázó mentőautó).

A fentiek alapján úgy gondoljuk, hogy a jelnyelvi tolmácsok munkáját ismertebbé kéne tenni, hiszen minél inkább tisztában vagyunk a jelnyelvi tolmácsok szerepével és a rájuk háruló felelősségel, annál jobban tudjuk halló emberként segíteni hallássérült embertársainkat. Ezért rendkívül fontos lenne, hogy az ügyintézők a hivatalokban, bankban, bíróságokon stb. tisztában legyenek a jelnyelvi tolmács szerepével és feladataival. Ennek köszönhetően – amennyiben hallássérült személy érkezik ügyintézésre jelnyelvi tolmács kíséretében – az ügyintéző felkészültebben tudná fogadni őt, így az ügyintézés hatékonyabb és emberségebb lehetne.

Az előadásból kiderült, hogy a jelnyelvi tolmács hiányszakmának számít, különösen kevés van például férfi jelnyelvi tolmácsokból. A fentiek miatt úgy gondoljuk, hogy fontos lenne a jelnyelvi tolmácsképzések népszerűsítése a fiatalok körében. A jelnyelvi tolmácsszakma egyik vonzereje, hogy különösen jól illeszkedik az élethosszig tartó tanulás vonulatába, hiszen mindig keletkeznek új jelek, úgy ahogy mindig találkozhat  a tolmács számára addig ismeretlen helyzettel, amelyhez alkalmazkodnia kell.

A jelnyelvi tolmácsszakma társadalmi és anyagi elismertségét is szükséges lenne növelni. Fontos lenne hangsúlyozni, hogy a jelnylevi tolmácsok által ellátott feladatok nélkülözhetetlenek a hallássérültek számára.

A teljes anyag elérhető az alábbi linken:
http://www.fordit.hu/cikkek/d7528e663ca54c1369c32e58b88338ae

 

A Műhelysorozat első eseménye: A szakfordításon túl, kreativitás a fordításban

Panelbeszélgetés a BME-TFK-n

 

Meghívottak:

Fáber András konferenciatolmács, műfordító, oktató
Kálmán Judit szinkrondramaturg, műfordító, tanár (Linguarella Kkt.)
Kövesdi Miklós szinkrondramaturg, műfordító (humorfordítás)
Nagy Orsolya szinkrondramaturg, konferenciatolmács, szakfordító-hallgató

Moderátor: Csuvár Erzsébet műfordító, oktató (BME Idegen Nyelvi Központ)

2016. január 26. kedd 17:00-18:30

Helyszín: BME-TFK (Egry József utca 1., 1111) E épület, 505-ös terem

Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk !

 

Beszámoló az eseményről:

A 2015/16-os tanév tavaszi szemeszterének első szakma-diák találkozójára január 26-án került sor. A találkozó keretein belül ez alkalommal egy panelbeszélgetést követhettünk figyelemmel, amelyben tapasztalt műfordítók beszéltek arról, hogy mennyire fontos a kreativitás a szakmában.

A panel résztvevői:

• Fáber András – konferenciatolmács, műfordító, oktató
• Kálmán Judit – szinkrondramaturg, műfordító, tanár
• Kövesdi Miklós – szinkrondramaturg, műfordító
• Nagy Orsolya – szinkrondramaturg, konferenciatolmács, szakfordító hallgató

Moderátor:

• Csuvár Erzsébet – műfordító, oktató

A beszélgetés egy rövid bemutatkozással kezdődött, amelyben mindenki elmondta, hogy konkrétan mivel foglalkozik, min dolgozik jelenleg, és hogyan került erre a pályára. Így megtudtuk például, hogy Fáber tanár urat egy Horatius vers, Kálmán Juditot pedig a moszkvai Gorkij utca ihlette meg jelenlegi szakmájának kiválasztásában.
Mennyire kell kreatívnak lennie egy fordítónak, születni kell erre, vagy lehet tanulni? – hangzott az első kérdés. Fáber tanár úr kiemelte, hogy vigyázni kell a kreativitással, nehogy félrefordítához vezessen. Kálmán Judit szerint a „gyermekkori flúgot” kell megőrizni magunkban. Kövesdi Miklós úgy vélte, hogy a műfordításra részben születni kell, de szerencsére van tanulható része is. A műfordítónak elsősorban magyarul kell nagyon jól tudnia, illetve kiemelkedő íráskészséggel kell rendelkeznie. Hozzátette, hogy a kreativitáshoz idő kell, sok-sok idővel pedig egy műfordító igen ritkán rendelkezik. Ezzel szemben Nagy Orsolya véleménye szerint erre a feladatra nem feltétlenül születni kell, a motiváció, az elhivatottság fontosabbak, mint a tehetség, mert ezek önmagukban fejlődésre ösztökélnek.
Ezt követően megtudhattuk, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy jó műfordítónak. Elhangzott, hogy a fordító egója nem lehet se túl kicsi, se túl nagy, tisztában kell lennie azzal, hogy ő egyfajta szolgálatot teljesít. Ezen túl fontos, hogy szokatlan szemszögből tudja nézni a dolgokat, illetve fontos, hogy jól tűrje a monotonitást.
A műfordító virtuális színész, bele kell élnie magát az adott fordításba. Szükséges, illetve segíti-e a fordítót a saját élettapasztalata a fordításban? – tette fel a következő kérdést Csuvár Erzsébet moderátor. Fáber András két példát hozott arra, hogy a műfordítónak tapasztalatnak kell lenni a célnyelvi kultúrában, hiszen lehet, hogy egy „kép” vicces egy magyarnak, viszont nem az egy angolnak, vagy egy Magyarországon megszokott szituáció Franciaországban például eleve elő sem fordulhat. A többiek úgy vélekedtek, hogy olvasásélménnyel, tájékozottsággal helyettesíthető az élettapasztalat, és nem is elvárható, hogy minden területen legyenek tapasztalataink.
A következő kérdés arra az érdekes problémára irányult, hogy hogyan hidalható át az a feszültség, amely abból ered, hogy a sok száz éves külföldi alkotások a fordításoknak köszönhetően újnak hatnak, a magyar klasszikusokat viszont régi magyar nyelven olvashatjuk. Fáber tanár úr szerint szükséges az újrafordítás, mert egy-egy fordítás szövege általában 60-70 évig aktuális. A kérdés azonban nem egyszerű, hiszen minden új fordítás kicsit hamisítás is egyben. Orsolya egy képpel illusztrálta, hogy Angliában SMS-nyelvre fordították a Rómeó és Júliát, ezzel a mai fiataloknak fogyaszthatóvá téve azt. Biztos, hogy a maiak sokkal könnyebben tudják befogadni így a történetet, de nem biztos, hogy megéri az ilyen típusú reprodukció. Kövesdi Miklós szerint a fordításnak lehetővé kell tennie, hogy azt be tudja fogadni az olvasó, ugyanakkor korhű hatással kell bírnia.
Az utolsó kérdés a fordítók társadalmi felelősségvállalására vonatkozott. Minden résztvevő egyetértett abban, hogy ez rendkívül releváns kérdés, és fontos, hogy ki mit, és hogyan fordít, illetve tolmácsol. Ezzel ugyanis befolyásolhatja egyes személyek, de akár egész közösségek sorsát, félelmeket oszlathat el, segítheti a kommunikációt, az elfogadást, valamint értékeket közvetíthet és egyben értéket teremthet.
Ezt követően az esemény további részében a közönség tagjai tehettek fel kérdéseket. A közönség egy tagja például arra volt kíváncsi, hogy vajon egy rosszul megírt szöveg színvonalán emelhet-e a fordító? Fáber András elmondta, hogy a magyar fordítói gyakorlatnak hagyományosan része a „felstilizálás”, hiszen a 20. század elején legjobb költőink és íróink gyakorta sokkal magasabb szinten fordították a verseket, mint ahogyan azokat eredetiben megírták. Szerinte értéktelen művet felesleges lefordítani, de ha mégis muszáj, akkor alkossunk remekművet! Kövesdi Miklós ezzel egyetértve hozzátette, hogy szükséges feljavítani a műveket, hiszen a fordítót fogják szidni, ha magyar nyelven nem állja meg a helyét  a végeredmény, amit alkotott.
Összefoglalva elmondható, hogy egy nagyon színes és érdekes beszélgetésnek lehettünk fültanúi, amelyen sok érdekes történetet és példát hallhattunk arról, hogy valóban mennyire fontos a kreativitás egy fordító munkájában.

Dávid Ferenc, nappali szakfordítós hallgató

AJÁNLÁSOK

A panelbeszélgetés számos tanulsággal, értékes gondolattal szolgált az érdeklődők számára. Bár a panelbeszélgetés címe szerint a szakfordításon túli kérdésekkel foglalkozott (köztük filmfordítással, szinkrondramaturgiával), számos olyan ajánlás fogalmazódott meg, amely nem csupán a műfordítók, de bármilyen, nyelvi közvetítéssel, fordítással, tolmácsolással foglalkozó szakember számára is iránymutató lehet. Ezek az ajánlások a következők:

–       A kreativitás kulcsa az, hogy a (mű)fordító valahol, lelkében gyermek is marad, megőrzi a rácsodálkozás képességét a világra, és újabb és újabb ötletekkel áll elő.
–       A (mű)fordítónak virtuális színésznek is kell lennie, hiszen bele kell magát képzelnie mind a forrásnyelven, mind a célnyelven az adott helyzetbe, jelenetbe. Ha erre nem képes, akkor könnyen elkövetheti azt a hibát, hogy nem „működik” a jelenet a célnyelven.
–       A (mű)fordító egyfajta illuzionista is, hiszen úgy kell zsonglőrködnie, hogy a megalkotott célnyelvi szöveg ne csupán korhű, hanem a mai olvasó számára is érthető legyen.
–       A (mű)fordító nem csak jól tudja a magyar nyelvet, hanem szereti is azt.
–       A (mű)fordítónak mindig tudnia kell, hol a helye: ha verset fordít, még nem ő a költő, ha regényt fordít, még nem ő az író. Jól eszébe kell vésnie, hogy az ember sose tudhat semmit egészen jól, és mindig jöhet egy új, jobb megoldás.
–       A (mű)fordító további kikerülhetetlen feladata, hogy az eltérő nyelveket beszélő, eltérő kultúrájú emberek között legjobb tudása szerint biztosítsa a kommunikációt és kivegye szerepét ezen eltérő kultúrák kulturális értékeinek közvetítéséből. Ebben az értelemben kiemelendő a nyelvi közvetítést végző szakemberek többdimenziós társadalmi feladatköre: a társadalomépítés, a közösségépítés, a szemléletformálás. A  (mű)fordító  társadalmi felelősségvállalása a kulturális értékek teremtése és  közvetítése révén valósul meg.
–    A (mű)fordító, azaz a más nyelveket és kultúrákat ismerő ember legfőbb társadalmi felelősségvállalása az, hogy a tudását odaadja olyan célok megvalósítására, amelyekben más nem tud segíteni, a fordító viszont éppen ebben kompetens: közvetíteni képes a kultúrák között, ami a mai, menekültválsággal terhes időkben rendkívül fontos feladat. Ezzel kapcsolatban fogalmazódott meg a menekülteknek segíteni próbáló, helyben dolgozó emberek részéről, hogy több tolmácsra, tájékoztató táblára, szórólapra, nyomtatott anyagra lenne szükség, hiszen a rendészeti munkatársak a nyelvi korlátok miatt nem mindig tudnak válaszolni a felmerülő kérdésekre.

A panelbeszélgetés során példák sokaságát hallhattuk a fenti ajánlások alátámasztására. Olyan fordítástudományi alapfogalmak kerültek gyakorlati közelségbe, mint a honosítás (a célnyelvi kultúrába illesztés), a regiszterek közötti mozgás. E példák kiválóan hasznosíthatóak a fordítóképző intézményekben is, ezért a következő ajánlás is megfogalmazódott:

A panelbeszélgetés rávilágított arra, hogy bár a műfordítás és a szakfordítás a maga sajátosságaival két külön terület, ezek ötvözése termékeny lehet a fordítóképző intézmények számára, különös tekintettel a kreativitás fejlesztésére.
A műfordítás során szerzett tapasztalatok és példák kiválóan hasznosíthatóak a szakfordítás, fordítás és tolmácsolás oktatása során is. Ezért hasznos lenne, ha a műfordítók szélesebb körben is megosztanák e tapasztalatokat. Erre adnak lehetőséget az éves konferenciák, a publikációs kötetek.

A teljes anyag elérhető az alábbi linken:
http://www.fordit.hu/cikkek/77aa5c409bf529cbb18125e792bfffb6