Hallgatói beszámolók a 2016. évi Szent Jeromos Napi Találkozások - Fordító-Tolmács Módszertani Konferenciáról

Hallgatói beszámolók a 2016. évi Szent Jeromos Napi Találkozások – Fordító-Tolmács Módszertani Konferenciáról

Piac és oktatás

Együttműködési sémák nemzetközi perspektívából

Juan José Arevalillo előadása

Az előadó a piac és az oktatás kapcsolatát, tehát a cégek és a tolmács-, illetve fordítóhallgatók szakmával kapcsolatos elvárásait, szükségleteit vizsgálta, majd megosztotta a hallgatósággal a hatékonyabb együttműködés lehetőségeivel kapcsolatos személyes meglátásait, véleményét. Az előadás során elhangzottakat statisztikákkal, diagramokkal is szemléltette a könnyebb átláthatóság érdekében.

Mint megtudtuk, az európai fordítóipar 445 céget foglal magába és 0,5 és 3 millió euró közötti pénzforgalmat bonyolít évente. Az iparág statisztikái azonban az elvártnál kedvezőtlenebb képet mutatnak. A cégeknek csupán 20%-a veszi figyelembe felvételkor, hogy egy adott jelentkezőnek van-e fordítói képesítése. Ugyanakkor komoly hiányosságok figyelhetőek meg a fordítók munkamódszereiben, például a fordítástámogató eszközök használatában, aminek egyik oka a nem megfelelő képzés lehet. A fordítástámogató eszközök használatával kapcsolatos hiányosságok mellett a piaci verseny és az árnyomás is komoly kihívást jelent a fordítóipar számára.

A statisztikák szerint a cégek leginkább gyorsaságot, megfelelő szintű technikai tudást és szervezőkészséget várnak el az alkalmazottaiktól. Emellett még a fordítástámogató eszközök ismerete és aktív használata, a fordítói kompetencia, a forrásnyelv és a célnyelv kiváló ismerete és a kutatómunkában való jártasság szerepeltek az elsődleges elvárások között. A fordítók és a tolmácsok részéről első helyen a több munkalehetőség szerepelt mint legfőbb elvárás.

A munkaerőpiac és a fordítók, tolmácsok igényeinek egymáshoz közelítésében a gyakornoki programok kulcsfontosságúak lehetnek. A fordító- és tolmácsképzésben nagyobb figyelmet kell fordítani az iparág igényeire, és a gyakornoki programoknak a szakma realitásait kellene tükrözniük. A gyakornoki programokban a technikai tudásnak is nagyobb szerepet kellene kapnia.

A gyakornoki programokat illetően a jó kezdeményezések jelentős része származik vállalkozásoktól, de uniós szinten is jelentősek a törekvések. Például az Agora elnevezésű projekt egy olyan internetes adatbázis, ahol az egyetemek hallgatóinak közvetlen hozzáférésük van az iparágban aktuálisan elérhető gyakornoki pozíciókhoz. A projekt 2015-ben indult és azóta is sikeresen működik, a résztvevő országok között megtalálható többek között Belgium, Spanyolország és Magyarország is, melyet a BME Idegen Nyelvi Központ Tolmács- és Fordítóképzője képvisel.

Az előadó személyes tapasztalata szerint a nyelvi készségeken kívül az informatikai készségek fejlesztésére is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az oktatásban. Arevalillo szerint a gyakornokokat fizetéssel lehetne motiválni, és a pályakezdőknek a diploma megszerzését követően legalább két évet kellene valós munkakörnyezetben tölteniük. A munkáltatók részéről pedig fontos lenne, hogy előnyben részesítsék a mesterdiplomával rendelkező jelentkezőket.

Udvardy Balázs nappali konferenciatolmács és Jakabos Anna nappali szakfordító hallgatók

Panelbeszélgetés: EGYÜTT A PIACON – Régi és új alapokra helyezett együttműködési formák piac, egyetem és hallgatók között

Résztvevők: Csatár Péter (DE), Dudits András (SZTE), Fischer Márta (BME),

Eszenyi Réka (ELTE), Sohár Anikó (PPKE), Balázs Márta (Proford).

Moderátor: Zita Krajcsó (UniVie)

A konferencia első panelbeszélgetését Balázs Márta nyitotta meg. Juanjo Arevalillo előadására reflektálva elmondta, hogy a piacra értelemszerűen figyelni kell, ám ez sokszor nehézséget okoz mind a képzést biztosító egyetemeknek, mind a hallgatóknak, mind a velük dolgozni kívánó fordítóirodáknak. A piac számára kedvező, hogy Magyarországon sok színvonalas egyetemi fordító- és tolmácsképzés van, ami lehetővé teszi, hogy az irodák jó szakemberekkel dolgozhassanak. Ezen kívül Balázs Márta hangsúlyozta a Professzionális Fordítóirodák Egyesülete (Proford) és az egyetemek közötti együttműködés jelentőségét, külön kiemelve a mentor- és gyakornoki programot, valamint azt, hogy a Proford kedvezményeket nyújt számos egyetem hallgatójának és oktatójának, a tagirodák szakemberei pedig segítenek a hallgatóknak az elindulásban. A Proford azonban egyelőre csak a fővárosi egyetemekkel működik együtt, hiszen csak Budapesten vannak tagirodái és nincs szoros kapcsolatuk a vidéki egyetemekkel.

Dudits András kiemelte, hogy ennek ellenére Szegeden is sikerült összefogni a szakma egyik képviselőjével, hiszen az SZTE együttműködést folytat a Hunnect Kft.-vel, ahol a szegedi hallgatók nagy része el tud helyezkedni. Felhívta a figyelmet továbbá arra is, hogy az egyes egyetemi karok között is szoros az együttműködés, és ezáltal több szakterületről tudnak fordítókat, tolmácsokat képezni. A képzés 1996 óta működik és nem csupán a bölcsészkaron, hanem a természettudományi és a jogtudományi karon is van szakfordító képzés a fent említett szakmai háttér sokszínűségének jegyében.

Ezzel szemben a Debreceni Egyetem fordító és tolmács mesterszakának még nincs kiterjedt kapcsolatrendszere, mivel még friss a képzés, de Csatár Péter szerint éppen emiatt folyamatos lehet a változás és az oktatás könnyebben tud igazodni a piaci igényekhez. Csatár Péter fontosnak tartotta továbbá, hogy a hallgatók folyamatosan megtapasztalják a piac működését.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem mesterképzése is egészen fiatal, hiszen 2012-ben indult, de olyan oktatók tanítanak, akik valódi piaci ismeretekkel rendelkeznek. Emellett Sohár Anikó hangsúlyozta, hogy hasznos együttműködés van az egyetem és a Proford között.

Az ELTE-n 1973 óta képeznek fordítókat és tolmácsokat, így együtt nőttek a piaccal, rengeteg szabadúszó végzett az egyetemen, aminek köszönhetően a kapcsolat megmaradt.  Eszenyi Réka szerint fontos a piaci kompetencia, valamint, hogy a hallgatók reális visszajelzést kapjanak arról, milyen elvárásokkal fognak szembetalálkozni a piacon. Ebben segít, hogy a képzés oktatóinak nagy része gyakorló tolmács/fordító.

Fischer Márta, a BME TFK igazgatója szerint a piaci szereplők igényeit néha nehéz teljesíteni, mert figyelembe kell venniük, hogy mi fér bele a hallgatók idejébe. A programok megvalósítását pedig az nehezíti, hogy gondolniuk kell arra is, hogy míg a nappali képzésen tanulók lehetőségei tágabbak, addig az estis hallgatók a munkájuk miatt nem mindig tudnak részt venni ezeken az eseményeken.

A panelbeszélgetés második felében a piaci viszonyok változásáról, valamint a CAT eszközök használatáról esett szó. Balázs Márta úgy véli, hogy mivel a piac elvárja, hogy a munkájuk során a fordítók CAT eszközöket használjanak, az oktatóknak ezekre nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük a képzés során, így mire a frissen végzett hallgatók egy fordítóirodához kerülnek, minimum piaci szintű ismeretekkel rendelkezhetnének.

Fischer Márta szerint azonban fontos meghatározni, hogy a hallgatók mikortól kezdjék el a fordítástámogató eszközök használatát, mert ha túl hamar kezdenek el megismerkedni velük, az súlyos fordítási problémákhoz vezethet (például sérülhet a szöveg kohéziója). Ezért a hallgatókban először egy fordítói készségnek kell kialakulnia, és csak ezután lehet elsajátítani a CAT eszközök használatát. Tehát minden az időzítésen múlik.

Dudits András kiemelte, hogy a Tradosszal való szoros együttműködésnek köszönhetően a hallgatók kedvezményesen juthatnak hozzá a CAT eszközökhöz. De vajon elvárható-e, hogy a hallgatók megvegyék ezeket a szoftvereket, hiszen a végzett hallgatóknak sok egyéb más költsége is lehet. Bán Miklós a Profordtól a közönség soraiban ülve szólt hozzá a témához, és megemlítette a MemoQ szoftver használatát, amit a hallgatók ingyenesen használhatnak tanulmányaik ideje alatt.

Balku Laura nappali konferenciatolmács és Kispál Zsófia nappali szakfordító hallgatók

LANGUAGE INDUSTRY MONOPOLY

A Jeromos-napi konferencia második napján került a programpontok közé a Language Industry Monopoly, azaz a Limó elnevezésű társasjáték, ami a nyelvi szolgáltatások piacának első saját szerepjátéka. A játék elsődleges célja a szakmán belüli szereplők együttműködésének elősegítése, mindezt egy rendkívül élvezetes társasjáték keretei között valósítva meg, ahol a játékosok belebújhatnak a fordítási folyamat egyes résztvevőinek köntösébe, és a különböző szituációk során megtapasztalhatják mennyire sokrétű és izgalmas ez a piac.

A Limó-workshop résztvevőit a nagy létszámra való tekintettel két csoportra osztották a szervezők, így amíg az első társasjáték-kör zajlott, a többieknek volt alkalmuk beszélgetni a szakmán belül felmerülő problémákról, tapasztalatokról, és természetesen magáról a játékról. Én az első csoportba kerültem, ahol négy szituációt tudtunk eljátszani. A társasjáték menete röviden a következő volt: két csapat játszott egymás „ellen”, felváltva húzott az egyik, majd a másik csapatból valaki egyet az előre elkészített kártyákból. Minden kártyán két, a nyelvi szolgáltatás folyamatában résztvevő szereplő volt megnevezve, és minden kártyának volt egy párja is. A kihúzandó kártya az egyik szereplő, a kártya párja pedig a másik szereplő szemszögéből írta le ugyanazt a szituációt. Aki húzott, az választhatott valakit, akivel egy telefonbeszélgetést szimulálva kellett megoldaniuk a leírt szituációban felmerülő problémát, mindezt homokórával mért idő alatt. A játékosok a párbeszéd után pontokat kaptak annak függvényében, hogy mennyire volt konstruktív a beszélgetés, mennyire sikerült kompromisszumot találni, megfelelő volt-e a beszédstílus, sikerült-e beleélni magukat a helyzetbe stb.

Az első körben egy pénzügyes és egy külső fordító „összecsapásának” lehettünk tanúi. Egy projektmenedzser és a külső fordító különbözött össze a második szituációban. Komoly erkölcsi dilemmát vetett föl a harmadik szituáció, amelyben a fordítóiroda sales-es munkatársa egy konkrét megbízás körülményeit vitatta meg a projektmenedzserrel. Az utolsó szituációban szintén erkölcsi kérdés merült fel.

A játék után megbeszéltük a játékosok tapasztalatait, nehézségeit. Egyetértettünk abban, hogy több szempontból is előnyös volt, amikor a pályakezdő egy, már a szakmában jártas „ellenféllel” játszott, hiszen az utóbbi a realitás talaján tudta tartani a beszélgetést, tudta, mi az, ami a való életben ténylegesen lezajlik egy hasonló esetben. Felmerült ezen túl annak az ötlete is, hogy érdemes lenne a szituációkon kívül a kívánt eredményt is a kihúzandó kártyákra írni, és akár ugyanazt a szituációt kétfajta kimenettel is lejátszani, hiszen a való életben a felek általában tudják, mit szeretnének pontosan elérni, és meddig hajlandóak ebből engedni, bár természetesen a kompromisszum-keresés lényege a flexibilitás ezen a téren.

Meglepődve tapasztaltam, hogy hallgató-társaim, akik ugyancsak a piacra lépés küszöbén állnak, és nem rendelkeznek különösebb tapasztalattal a munkakörök tekintetében, mennyire élethűen tudták eljátszani egy-egy projektmenedzser, lektor, vagy akár sales-es szerepét. Természetesen ebben némi színészi tehetség is bizonyára közrejátszott, de azt hiszem, a legfontosabb az az empátia volt, amivel szinte kivétel nélkül mindannyian az adott partnerünk felé fordultunk. Mindegyik játékosnál láthatóan a problémamegoldás volt az elsődleges cél, és habár ez nem minden esetben sikerült, a kölcsönös tiszteletet mindig megtartották. És ez talán az egyik legfontosabb tanulság, amit a játék végére elsajátíthattunk, és ez az, amiért érdemes a Limót minél szélesebb körben, minél gyakrabban játszani. A fordítói piac kisebb-nagyobb ellentétei, problémái, az érdekek közötti ütközések mind-mind jóval könnyebben áthidalhatóak, ha megtanuljuk egymás tiszteletben tartása mellett az adott esetben „ellentétes” oldal szemszögéből is megérteni, átlátni a problémát, és belátjuk, hogy kompromisszumok nélkül lehetetlen az előrejutás.

Jámbor Flóra nappali konferenciatolmács hallgató

Alumni panelbeszélgetés

A Jeromos napi találkozások konferenciasorozat új elemeként idén először rendezték meg az Alumni panelbeszégetés elnevezésű programot, amely elsősorban a leendő fordítóknak és tolmácsoknak kívánt segítséget nyújtani a pályán való elinduláshoz. A terembe belépve a kivetítőn egy felhőkarcolók között kifeszített kötélen egyensúlyozó ember fényképe fogadott minket, aminél kevés dolog tudná jobban illusztrálni a szabadúszó fordító és tolmács lét kezdetét. A panelbeszélgetés során hat, a piacon más-más munkaköröket betöltő, frissdiplomás fordító és tolmács osztotta meg tapasztalatait az elhelyezkedés és a karrierépítés nehézségeiről. Kopányi Vanda és Németh Zsófia az Eötvös Loránd Tudományegyetem Fordító és Tolmács szakán, Erős Ágnes  a Budapesti Műszaki Egyetem Tolmács- és Fordítóképző Központjában, Karsai Veronika a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Fordító és Tolmács szakán végzett. Bodahelyi Róbert a Pannon Egyetem, Gyurácz Zoltán pedig a Nyugat-magyarországi Egyetem diákja volt.  Mindannyian a szakma különböző területeiről érkeztek, volt közöttük, aki a fordító és tolmács tevékenység mellett project managerként, tanárként, illetve újságíróként is dolgozik, így a hallgatóknak lehetőségük volt több nézőpontot megismerve tájékozódni a pályán való elindulásról. A beszélgetést Balázs Márta, az Edimart nyelvi szolgáltató tulajdonosa és Beták Patrícia, a BME Tolmács- és Fordítóképző Központjának oktatója és a sz<3ft (Szabadúszó Fordítók Tolmácsok Egyesülete) alapítója moderálta. A panel résztvevői a következő kérdésekre válaszolva meséltek tapasztalataikról.

Hogyan jutottak el addig, ahol most tartanak? Kaptak-e személyes szakmai segítséget?

Jó volt hallani, hogy mindegyik felszólaló megnevezte valamely tanárát, aki az évek során támogatta őt, segítette elindulni a pályán, akár kisebb presztízsű munkák átadásával. Ágnes kiemelte a BME TFK-ban szervezett szakma-diák találkozók fontosságát és az egyetemi mentorprogramot. Mindegyikük kulcsfontosságúnak tartja már az egyetemi évek alatti tudatos készülést, kisebb, akár pro bono munkák elvállalását. Az önismeret ebben a szakmában elengedhetetlen: ismernünk kell a határainkat és csak olyan munkára mondjunk igent, amit képesek vagyunk a megadott határidőre színvonalasan elvégezni. Sajnos már egy rossz benyomás elég, hogy a megbízók többet ne keressenek. A munkatapasztalat szerzése mellett a résztvevők hangsúlyozták a szakmai konferenciákon való részvétel fontosságát. Ennek kapcsán Zsófia megjegyezte, hogy nem elég csak részt venni egy konferencián és ismerni az előadókat. A lényeg, hogy minket, kezdő fordítókat és tolmácsokat megismerjenek, ezért ne féljünk akár többször is bemutatkozni valakinek és beszélgetést kezdeményezni. A kapcsolati háló építésében segíthet az aktív részvétel online szakmai fórumokon és olyan facebook csoportokban, mint  a “Hogyan fordítsam” vagy a “Minden, ami fordítás és tolmácsolás”. Ahogy Veronika mondta, sosem tudhatjuk, honnan jön a segítség, a közösségi oldalakon pedig szinte bármilyen szakmai kérdésben kérhetünk és kaphatunk segítséget.

Melyek a szabadúszó lét előnyei, hátrányai?

A résztvevők előnyként említették az önálló időbeosztást, hogy maguk rendelkeznek az életük felett, teljességgel ők irányítják a szakmai előremenetelüket. Egyetértettek abban, hogy elsősorban egyénfüggő, hogy ki miként éli meg a szabadúszó létet és az ezzel járó bizonytalanságot. Előfordulhatnak megbízás nélküli hetek, akár hónapok, amikre előre fel kell készülni. Az anyagi biztonság megteremtésének egyik módja a több lábon állás. Erre talán a legjobb példa Zoltán volt, aki amellett, hogy fordítóként és tolmácsként dolgozik, céges nyelvtanfolyamokat tart, a Nyugat-magyarországi Egyetemen tanít, sőt egy rockzenekara is van, amellyel rendszeresen járnak fellépni. A fordítók és tolmácsok azonban nem csak szabadúszóként helyezkedhetnek el. Róbert egy nagy nemzetközi cégnél dolgozik fordítóként, ami mellett az idő függvényében van lehetősége egyéb fordítási munkákat is elvállalni. A panelisták ezen a ponton is elismételték a tudatosságot, valamint az akaraterő és az önismeret rendkívüli szerepét.

Mit tesznek annak érdekében, hogy piacképesek maradjanak?

Minden panelista egyetértett abban, hogy a fejlesztés egy soha véget nem érő folyamat. Érdemes eltérő műfajú szövegeket olvasni, folyamatosan képezni magunkat, új nyelveket elsajátítani. A CAT eszközök ismerete elengedhetetlen a fordítóirodákban, mivel a megbízók részéről egyre nagyobb igény mutatkozik nagy mennyiségű szövegek rövid határidejű fordítására, ezért akár egyetemen kívül is el kell sajátítani a fordítástámogató programok  használatát. Zoli a piacképesség egyik gyakorlati oldalára, a gyorsaságra hívta fel a figyelmet. Egy-egy megbízás akár perceken belül elkelhet az interneten,  ezért fontos, hogy azonnal reagáljunk a megkeresésekre. A pozitív első benyomás kialakításáért és a leendő ügyfelek bizalmának elnyeréséért érdemes saját honlapot vagy legalább egy rendszeresen frissített szakmai facebook profilt létrehozni. Az előbb említettek mellett mind a hat előadó úgy gondolta, továbbra is fontos hangsúlyt fektetni a kapcsolati háló bővítésére, mert a megrendeléshez sokszor ismeretségi alapon juthatunk.

Lendvai Lilla nappali konferenciatolmács és Prinz Ágnes nappali szakfordító hallgatók

Jeromos napi JOBFAIR a BME-n 2016.10.01

Élménybeszámolóm témája a BME-n tartott Jeromos napi konferencia záróeseménye, mely véleményem szerint tökéletes lezárása volt a kétnapos szakmai konferenciának.

A látogatók sok érdekes és hasznos programon vehettek részt, az utolsó napi állásbörze pedig kiváló alkalom volt arra, hogy az érdeklődők személyesen is kapcsolatba kerüljenek a piaci szereplőkkel. Ritkaság, hogy a fordítóipar ennyi szereplője gyűljön össze egyszerre egy helyen, és hogy kötetlen beszélgetések formájában személyesen lehessen tájékozódni az egyes irodák tevékenységéről. A felkészültebbek már kész önéletrajzokkal ültek oda az irodák standjaihoz, hogy megkönnyítsék a kapcsolatfelvételt és a későbbi esetleges együttműködést.

Úgy vélem, remek alkalom volt a piacra most kilépő, illetve az ott már aktívan tevékenykedő fordítók és tolmácsok számára, hogy új kapcsolatokra tegyenek szert. Az érdeklődők a Proford jóvoltából egy helyen találhatták meg a különböző fordítóirodákat, így sok időt megspórolhattak maguknak szemben azzal, ha külön-külön kellett volna felkeresnük mindegyiket, ami jóval időigényesebb lett volna. Természetesen a személyes kapcsolatfelvétel a legjobb módja annak, hogy valós képet lehessen kapni az egyes fordítóirodák igényeiről és arról, mi mindent kell figyelembe venniük a terület szakembereinek.

Végezetül releváns kérdések és válaszok formájában szeretném illusztrálni a Jeromos napi állásbörze főbb pontjait.

Kik szervezték az eseményt?

A BME Tolmács- és Fordítóképző Központ (TFK) által szervezett kétnapos Jeromos napi konferencia keretein belül a Professzionális Fordításszolgáltatók Egyesülete (Proford) jóvoltából jöhetett létre ez az állásbörze.

Kiknek volt hasznos az állásbörze?

Mindazoknak, akik érdeklődnek a fordítóipar iránt: pályakezdő és már gyakorlott nyelvi szakembereknek egyaránt. Ezen felül a fordítóirodák számára is jó alkalom volt arra, hogy új munkatársakat ismerhessenek meg.

Miért volt hasznos a jelenlegi hallgatók számára?

Különösen azért, mert az egyetem falain belül nyílt lehetőségük betekintést nyerni a fordítói szakma különböző területeibe. Megismerkedhettek az egyes fordítóirodákban zajló tevékenységekkel és olyan pozíciókkal, amelyek érdekesek lehetnek a számukra, hiszen mint tudjuk, a fordítóipari munka nem csak fordításból és tolmácsolásból áll.

Mi tette különlegessé ezt a programot?

Úgy gondolom, hogy ennek a programpontnak a különlegességét alapvetően az adta, hogy egy szakmai konferenciával kötötték egybe, mely olyan kérdéseket érintett, amikre a résztvevők első kézből kaphattak választ itt, az állásbörze keretein belül. Amennyiben a hallgatóságnak mégis maradt megválaszolatlan kérdése a fordítói piaccal kapcsolatban, arra alkalmuk volt kitérni a személyes beszélgetések során.

Miért volt tolmácsok számára kiemelten hasznos ez a programpont?

Azok a kezdő tolmácsok, akik szabadúszóként szeretnének bekerülni a piacra, olykor igen sok akadállyal néznek szembe. Számukra az egyik legnagyobb kérdés, hogy kezdőként hogyan tegyenek szert releváns tapasztalatra. Az én kétségeimet sikerült teljesen eloszlatni ezen az állásbörzén, mert volt szerencsém olyan fordítóiroda képviselőivel beszélni, akik kifejezetten arra fektetik a hangsúlyt, hogy sokrétű tolmácsolási szolgáltatást tudjanak nyújtani, így kevesebb tapasztalattal rendelkező tolmácsokat is alkalmaznak kisebb megbízások során.

Nagy Bence nappali konferenciatolmács hallgató