Hallgatói beszámolók a Tyumenyi Állami Egyetem nyári üzleti nyelvtanfolyamáról
Tyumenyi nyári egyetem
Idén nyáron a Tolsztoj Társaság, a Debreceni Egyetem, valamint a Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem szervezésének köszönhetően részt vehettünk egy egy hónapos üzleti orosz nyelvi kurzuson Szibéria fővárosában, Tyumenben.
Korábban már jártam Moszkvában, Szentpéterváron és Kaliningrádban, de mindig is érdekelt, hogy milyen lehet, az úgynevezett „igazi Oroszország”. Tyumeny gyönyörű város, a Tura folyó melletti rakparti sétány és a klasszikus szibériai faházak azóta is minden nap eszembe jutnak. Igaz, hogy voltak némi kulturális és mentalitásbeli különbségek, de az ebből eredő kisebb problémákat ellensúlyozta a tanárok és a szervezéssel foglalkozó önkéntes diákok kedvessége, vendégszeretete, valamint magának a kurzusnak a hasznossága. Az egyetemi előadások és gyakorlatok egyaránt magas színvonalúak voltak. A minket oktató tanárok mindegyikének volt már korábbi tapasztalata külföldi diákokkal, így pontosan tudták, hogy mi okozhat nehézséget az oroszt mint idegen nyelvet tanulók számára. Az órákon foglalkoztunk az orosz üzleti kultúra sajátosságaival, a hivatalos dokumentumok fajtáival és az üzleti kommunikáció nyelvi jellemzőivel. A megszerzett tudás nagyon hasznos lesz számomra, ha a későbbiekben a munkám során orosz ügyfelekkel kerülök kapcsolatba. A Tyumenyi Állami Egyetem épülete világviszonylatban is modernnek és korszerűnek számít, minden oktatást segítő technikai eszköz rendelkezésre áll.
Az egyetemi órák mellett számos egyéb programot szerveztek nekünk, ahol megismerhettük a helyi nevezetességeket és a tyumenyi terület történelmét, kultúráját. Ellátogattunk a Tobolszkba, Szibéria régi fővárosába, Jalutorovszkba, amely korábban a dekabristák egyik központjának számított és az Andrejevszkoje tónál lévő nemzeti parkba. Ezenkívül rengeteg szabadon válaszható programon lehetett részt venni, mint például hajókirándulás a Tura folyón, filmvetítés, közös főzés, fürdőlátogatás és még sorolhatnám. A szervezéssel és időbeosztással kapcsolatban néha merültek fel gondok, de mivel ez volt az első tyumenyi nyári egyetem, így érthető, hogy az önkéntesek nem tudták pontosan, hogy a külföldi diákoknak milyen igényei lehetnek, mi érdekelheti őket inkább. A szervezők igyekeztek mindent úgy alakítani, hogy mi a lehető legjobban érezzük magunkat, és próbáltak változtatni, ha jeleztük, hogy valamit másképp szeretnénk.
Az egyetlen negatív dolog, amit szeretnék megemlíteni, tekintve, hogy a apróbb változtatásokkal ez a probléma is kiküszöbölhető lenne, az a kollégium. Fontos megjegyezni, hogy a város legjobb kollégiumában szállásoltak el minket, így a helyi körülményekhez képest még mindig jó színvonalon éltünk, ugyanakkor már egy hónap alatt is adódtak komolyabb kényelmetlenségek. Legnagyobb probléma szerintem az volt, hogy alapvető felszerelések hiányoztak az apartmanból. Nem volt szárító, így a ruháinkat jobb híján a lámpán teregettük ki, kilenc lányra csupán egy fazék és egy darab kés volt a konyhában, nem voltak takarítóeszközeink, így sajnos a hónap végére már nagyon nagy lett a kosz a lakásban. Segítene, ha ezeket valamilyen módon tudná biztosítani az egyetem, mert egy hónapra nem valószínű, hogy a külföldi diákok szívesen beruháznak ezekre az eszközökre.
Összességében nagyon örülök és hálás vagyok, hogy részt vehettem a nyári egyetemen. A francia, vietnámi és magyar diákokból álló társaság fantasztikus volt, nagyon jól éreztük magunkat együtt. Az önkéntes tyumenyi diákok is végtelenül kedvesek és segítőkészek voltak, nélkülük biztosan nem telt volna ilyen nagyszerűen ez az egy hónap. Rengeteget tanultam az orosz üzleti nyelvről, az orosz emberekről, kultúráról, illetve magamról is. Mindenkinek ajánlom, hogy ha ilyen lehetősége adódik, mindenképp éljen vele, mert életre szóló tapasztalatokkal gazdagodhat.
Princz Ágnes Etelka, angol-orosz szakfordító hallgató
Izgalmas és érdekes volt a szibériai nyári egyetem, sok kellemes élményem volt. A tanárok és az önkéntesek (a Tyumenyi Egyetem diákjai, akik vállalták, hogy a nyári egyetem alatt segítenek nekünk eligazodni) igyekeztek nagyon a kedvünkben járni, segítőkészek, barátságosak és vendégszeretőek voltak. Nagyban megkönnyítette az ott tartózkodásunkat a sok segítség, amit tőlük kaptunk.
A városról: Tyumeny nagy és modern város, nagyon érdekes benne, hogy egyszerre vannak jelen a réges-régi, hagyományos, tipikus szibériai kis faépületek és a nagy, mai, betonból készült ,”csupa üveg” emeletes házak, bevásárlóközpontok, stb. Kb. 7-800 000 fő lakik a városban, és azt mondják, ha a szám eléri az egymilliót, metrót építenek. Addig is marad a busz és a marsrutka, amelyek egyébként gyakran járnak és nem is drága utazni rajtuk, 22 rubel egy jegy. A városban több Auchan és sok kisebb szupermarket található a rengeteg pláza és üzletközpont, szórakozóhely mellett, amelyek ráadásul nem is mind csak a központban helyezkednek el, tehát 21. századi diákokként megvolt minden lehetőségünk a szórakozásra. Tyumenyt a Tura folyó szeli ketté, fölötte a szerelmesek hídja, amely Tyumeny egyik jelképe, kissé emlékeztet az Erzsébet hídra. A másik fő jelképe a “szibériai macskák” nevű arany színű szoborsor, ami mellett minden nap elhaladtunk egyetemre menet. (A kollégium szerencsére szintén a központban van, tizenöt perc sétával elérhető az egyetem. Maga a szoba a nem új, de a célnak tökéletesen megfelel.) A folyóparton is rengeteget sétáltunk, kifejezetten szép a látvány. Sok múzeum és történelmi emlékhely van a városban, és a program alatt több ilyen helyre is elvittek minket.
Az egyetemről: az egyetemnek több kampusza is van egymástól nem messze a városközpontban. Nemrég támogatást nyert, így több előadót és épületrészt is felújíttattak. A négy hét alatt minden nap kettő 90 perces óra volt, és minden héten más tanár tartotta őket, kizárólag az új, modern előadókban. A tanári asztalnál vadonatúj számítógép, érintőképernyős tábla/TV, három hatalmas kivetítő, minden csúcstechnológia. A teremben légkondicionálás, új padok, konnektor minden egyes ülőhelynél minden diáknak külön. Az ebédlő egy nem felújított kampuszon volt, ahova minden nap átmentünk órák után, és olcsón ehettünk. Érdekesség, hogy itt is le lehet tenni ugyanazt a nyelvvizsgát orosz mint idegen nyelvből, amit egyébként csak Moszkvában és Szentpéterváron lehet.
A programról: Az első napon szintfelmérő tesztet írtunk, amely alapján egy kezdő és egy haladó csoportba lettünk beosztva. A haladók foglalkoztak az üzleti nyelvvel, a kezdők pedig nyelvfejlesztéssel. Az üzleti orosz nyelven belül sok különböző témát lefedtünk, a többsége szerintem hasznos volt. A tanárok komolyan vették a foglalkozásokat, de ennek ellenére közvetlen stílusban és barátságosan tartották őket; érezhető volt, hogy az egész programot is fontos eseménynek tekintik, a megnyitón még Balla János magyar nagykövet és Szűcs Szergej főkonzul is ott volt. Legjobban Olga Pocstarjova tanárnő órái tetszettek, ő adta a legnehezebb feladatokat, amelyek egyszerre fejlesztették a nyelvtudást és az üzleti szókincset.
Sokszor vittek minket kirándulni, pl. a városi könyvtárba, Tobolszkba, a “szomszédos” (200 km) történelmi városba, múzeumokba, 42 fokos forrásvizes fürdőkbe, egy tájvédelmi/régészeti területre, ahol találkoztunk egy sámánnal, és ahol az önkéntesek felköszöntöttek születésnapom alkalmából, még tortát is kaptam tőlük. 🙂
Nyelvtudás szempontjából nagyon hasznos volt a kurzus. A teljesen orosz nyelvi környezet egy hónapon át megismertet az igazi, élő, nem tankönyvi orosz nyelvvel. Sokat beszéltünk az egyetemen az “orosz stílusról” tárgyalások és az üzleti élet kapcsán, ez például teljesen új volt számomra.
Ha megy következő csapat Tyumenybe, azt javasolnám, legyenek nyitottak, merjenek beszélni, szólaljanak meg bátran; ez fontos, mert nagyon hamar elrepül az egy hónap, ki kell használni.
Parall Richárd Benjámin, orosz szakfordító és tolmács hallgató
BESZÁMOLÓ A TYUMENYI UTAZÁSRÓL
2017. július 14. és augusztus 15. között a Tolsztoj Társaság, a Debreceni Egyetem, valamint nem utolsó sorban a Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem hathatós közbenjárásának eredményeként többedmagammal részt vehettem a Tyumenyi Állami Egyetem és a moszkvai illetőségű Népek Barátsága Egyetem közös szervezésű nyári egyetemén a szibériai Tyumeny városában.
A nyári egyetem keretein belül elmélyíthettük tudásunkat az orosz nyelvben, különösképpen az üzleti orosz nyelvben, így tehát az oktatás ezen témák mentén történt. Az oktatást illetően meg kell jegyeznem, hogy minden tanár és előadó kitűnően felkészült az órákra és minden igyekezetükkel azon fáradoztak, hogy átadják nekünk tudásuk legjavát. Ennek ellenére a következőt éreztem az oktatással kapcsolatban: az első két hetet kevésbé tartottam hasznosnak (ide jellemzően az etikettel, viselkedéssel kapcsolatos órák tartoztak, valamint a „gyakorlatibb” órák megalapozása, előkészítése). Véleményem szerint ezek az órák színvonalukban átlagos szintet képviseltek. A második két hét órái azonban ezeket felülmúlták, ezeken sokkal többet kaptunk – ez természetesen az én saját meglátásom. Ezeken az órákon sokkal gyakorlatiasabb tudást sajátíthattunk el: több dokumentumot kaptunk kézhez, itt valóban a nyelvvel foglalkoztunk. Ez természetesen nem von le az etikett, a helyes viselkedés vagy magatartás fontosságának mértékéből.
Előadóink, tanáraink, illetve a mellénk kirendelt segítők fáradhatatlanul igyekeztek problémáinkat mihamarabb orvosolni, számos remek programot szerveztek, amiért nagy köszönettel tartozunk nekik, azonban elengedhetetlen szólni arról, hogy néhol voltak fennakadások a gépezetben. Az egyik kirándulás nem volt kellőképpen helyesen megszervezve, illetve több alkalom is előfordult, ahol a kommunikáció során mintha nem szerették volna tudomásul venni, hogy mit is szeretnénk. Ezek persze eltörpülnek a többi, egyébiránt jó esemény mögött, ugyanakkor hogy teljes képet kapjunk a nyári egyetemről, ezt is meg kell említenem.
A szállás teljesen rendben volt, bár egy-két dologban nem történt előrelépés (pl. nem megfelelően működő zuhanyrózsa cseréje, amelyet többszöri jelzés ellenére sem cseréltek ki), illetve egy-két dolog vállalhatatlan volt (pl. matracok, sajnos azóta is fáj a hátam tőle, vagy éppen a menza, amely finoman szólva okozott egészségügyi gondokat és meglepetéseket). Ezektől eltekintve azonban minden rendben volt.
Több dolog is kellemetlen volt először, de hamar rájöttünk, hogy ezek csak a kulturális különbségekből adódnak, így ezután már nem tekintettünk rájuk problémaként.
Összességében hálás vagyok a lehetőségért, amiért egy ilyen nagyszerű helyre eljuthattam. Életemben először jártam Oroszországban, és őszintén örülök, hogy ezt a helyet nézhettem meg először és anélkül, hogy lebecsülném Moszkvát és Szentpétervárat, boldog vagyok, hogy előbb tapasztalhattam meg az „orosz valóságot”, mint a szinte már túlontúl nemzetközi jellegű metropoliszokat. Az ország kultúrája magával ragadó, az emberek kedvesek, barátságosak (a közhiedelemmel ellentétben); Szibériában – pontosítok: Szibériának ezen a részén – nincs hideg nyáron (ugyancsak a közhiedelemmel ellentétben) és még hosszasan sorolhatnám. Nagyszerű élménnyel gazdagodtunk, és egy nagyon jó társaság alakult ki. Az egy hónap végére természetesen mindenkiben felerősödött a honvágy, a magyaros ételek hiánya, már egy kicsit hiányzott a „rógyina”. De amint hazaértem, már Tyumeny hiányzott.
Köszönöm a lehetőséget!
Sándor Kristóf Bendegúz, angol-orosz szakfordító hallgató
Íme Szibéria magyar szemszögből
A Szibériában eltöltött időt semmilyen eddigi utazásommal nem tudom összehasonlítani vagy legalább egymáshoz közel állítani. Ez egy különleges utazás az igazi Oroszországba. Még indulás előtt a csoporttársaimmal több tanártól is hallottuk, hogy ha voltunk már Moszkvában vagy Szentpéterváron, tudnunk kell, hogy a két város semmiképpen nem mutatja be olyan jól a valódi Oroszországot, mint a vidéki városok. Szibériát lehetne Oroszország igazi tükörképének nevezni, hiszen itt lehet a legjobban megismerkedni az orosz kultúrával és történelemmel. Itt, Szibériában többet tudhatunk meg az orosz hagyományokról és mindenképpen megkapjuk a választ azokra a kérdésekre, amelyeket Magyarországon már több éve felteszünk magunknak orosztanulás közben.
Az utazás Tyumenybe, vagyis a városba, ahová ösztöndíjunk szólt, összességében körülbelül 12 órát vesz igénybe, ha belevesszük az átszállásokat, a várakozási időt és a helyszínre érkezést is. Budapest és Tyumeny között három óra az eltérés. Erre fel kell készülni, mivel amikor Tyumenyben már éjfél volt és ideje volt aludni, Budapesten még csak este 9 óra volt. Az talán egy kicsit még korai lefeküdni és bármennyire is szeretnénk, hogy időben aludjunk el, a szervezetünk egyszerűen még nem áll erre készen.
Ott tartózkodásunk egy hónapra szólt Tyumenyben. Nemcsak az egyetemre jártunk hétköznap, hanem számos programban is lehetőségünk volt részt venni. Fontos megjegyezni, hogy a szibériai emberek nagyon kedvesek és figyelmesek. Volt részünk megismerkedni az önkéntesekkel, akik sok programot szerveztek nekünk. Nagyon lelkesen és odaadóan figyeltek arra, hogy elégedettek legyünk mindennel. Bár voltak hibák a szervezésben és néha nagyon meg tudtak minket lepni a szervezési készségeikkel, de ilyenkor csak arra gondolhattunk, hogy az oroszoknak egyszerűen más a mentalitásuk és biztos ezért adódnak félreértések. Attól függetlenül, hogy hibáztak és nem mindig értettük meg egymást egyes kérdésekben, nagyon igyekeztek a kedvünkben járni és segíteni.
Az egyetem kollégiumában laktunk és még az utazás előtt kaptunk pár képet a szobákról. A képek hűek voltak a valósághoz. A helyi diákok szavai alapján a városban a legjobb kollégiumban laktunk. Létezik még egy új kollégium, amelyet most építenek, de azt még nem adták át. A kollégiumot, ahol laktunk, viszont már ideje lenne felújítani, de egy hónap tartózkodásra teljesen megfelel. Pont szerencsénk volt, hogy amikor megérkeztünk, volt meleg vizünk, hiszen előtte egy hónapig nem állt rendelkezésre, és úgy tervezték, hogy még két hónapig elzárják a kollégium melletti építkezések miatt. A szervezők emiatt nagyon aggódtak, hogy ha megérkeznek a magyar diákok, akkor nem lesz meleg víz, de szerencsére ez nem okozott gondot. Végülis csak egy napra zárták el a meleg vizet és este hideg vízzel zuhanyoztunk. Egy meleg nyári nap után talán Oroszországban ez a legjobb mód arra, hogy egy kicsit felfrissüljön az ember. Amikor aznap lementem megkérdezni a portást, hogy miért nincs meleg víz, akkor én voltam az első, aki erről értesítette, pedig már egész nap nem volt meleg víz a kollégiumban. Nagy mosollyal az arcán és nyugodt hanggal azt válaszolta a kedves néni, hogy ez természetes dolog, hogy nincs meleg víz, és nem telefonáltak a központból, vagyis semmi információjuk nincsen azzal kapcsolatban, hogy miért zárták el a vizet. A következő kérdésem, miszerint mikor lesz újra meleg víz, ilyen esetben már tárgytalan és éppen ezért fel sem tettem már, mivel úgysem kaptam volna rá választ. De szerencsére csak egy napig kellett felfrissülnünk, másnapra már meleg vízzel zuhanyoztunk. Többször nem volt részünk ilyen meglepetésben.
Az oktatás az egyetemen nagyon élvezetes volt és sokat tanulhattunk az órákon. Minden héten új tanár tartotta az előadásokat és a szemináriumokat. Voltak órák, amelyek nagyon érdekesek voltak és hasznosak, voltak viszont olyan órák is, amelyek kevésbé voltak izgalmasak de minden szemszögből hasznosak voltak. Olyan diákok, akik foglalkoznak az orosz nyelvészettel, szintén találhatnak maguknak érdekes órákat. Volt egy tanár, aki Moszkvából érkezett, hogy foglalkozzon velünk egy hétig. Ő egy nagyon kedves és lelkes tanárnő volt. Élt három évet Kínában és oroszt tanított kínaiaknak. Kína után Moszkvába tért vissza és folytatta az orosz nyelv tanítását külföldieknek. Lehetett érezni a tanárnő tanítási módszerein, hogy tudja hogyan kell a külföldienek átadni az anyagot és, hogy közben minden érthető is legyen. A többi tanárunk a Tyemenyi Állami Egyetem tanára volt. Róluk is csupa pozitív tapasztalatom van. Mindegyik tanárról azt kell mondanom, hogy nagyon figyelmesek voltak és látszott rajtuk, hogy szeretnék elérni, hogy minél jobban beszéljünk oroszul és minél több tudást adjanak át számunkra egy hónap alatt.
Több programban is vettünk részt a hónap folyamán. Az első hét volt a legaktívabb Tyumenyben. Az új időjáráshoz és időzónához való hozzászokás, illetve a hosszú repülés miatt talán nem az volt a legjobb választás, hogy majdnem minden program lement az első héten. Még a második héten is zsúfoltak voltak a napok, viszont a harmadik héttől kezdődően alig volt már hova elmenni vagy bármit is megnézni. Többségében szabad programunk volt.
Reggel 10-kor kezdődtek az órák és délután 1-ig tartottak. Órák után általában az egyetem menzájára mentünk, ahol nagyon kedvező áron lehetett kapni ebédet kis adagokban. Fontos megemlíteni, hogy az első héten még minden magyar diák elégedett volt a menzával az árak és az ételek miatt, viszont a második héttől már nagyon kezdtük megunni a menzát és néha már máshova mentünk el ebédelni. Nagyon sok diáknál a harmadik héttől már jelentkezett a honvágy a magyar ételek iránt. Szerintem minden csoporttársam, mielőtt még hazament volna, valamilyen magyar ételt rendelt a családjukban, hogy otthon az készen várja őket, miután leszállt a gép.
Nemcsak Tyumenyben voltunk, hanem Tobolszkban, Jalutorovszkban és az Andrejevszkoje tónál is. A kirándulások nagyon emlékezetesek voltak és nagyon elégedettek voltunk azzal, hogy több városba is volt lehetőségünk elmenni. Tobolszk volt az összes város közül a legszebb és emellett nagyon érdekes idegenvezetéseken is részt vehettünk ott. Mindenképpen érdemes ebbe a városba egyszer az életben elutazni az épületek szépsége és a régi város hangulata miatt.
A Szibériába való utazás a legemlékezetesebb volt az életemben. Attól függetlenül, hogy nem mindennel voltunk elédegedtek és a szervezés lehetett volna jobb is, csakis ajánlani tudom mindenkinek. Az a mondás is igaznak bizonyult, hogy Szibéria az igazi Oroszország, és itt kerülhetsz a legközelebb az orosz kultúrával, hiszen minden itt kezdődött el. Azok, akik a magyarok származásáról szeretnének kutatni, szintén itt kezdheti el a munkáját. Magyarok ritkán járnak errefele, de mindenhol tudták, hogy kik vagyunk és honnan jövünk. Az emberek nagyon kedvesek és érdeklődnek irántunk. Persze néha azt hitték, hogy németek vagyunk, de miután mondtuk, hogy magyarokkal volt szerencséjük találkozni, egyből tudták, kikről is beszélünk. Nagyon sokat kérdeztek Magyarországról és többen is mondták, hogy nagyon szívesen ellátogatnának hozzánk, ha lenne rá lehetőségük. Fontos megemlíteni, hogy nagyon sok helyi lakos még életében soha nem ült fel repülőre és nem utazott el Moszkvába vagy Szentpétervárra se. Számukra a 700 km közel van. Minden, ami 700 km-es távolságban van, oda nyugodtan elutaznak autóval vagy busszal. Akár este beülnek az autóba és levezetnek 600 km-t és aznap még éjszaka visszavezetnek. A csoporttársaimmal gondolkodtunk azon, hogy elutazunk Jekatyerinburgba, mivel a térképen ott van közel Tyumenyhez. De a valóságban 300 km a távolság két város között és az busszal 5-6 órás utazás, vonattal viszont annál több időt igényel. Erről a vágyról nagyon gyorsan lemondtunk.
Azok a diákok, akik szeretik Oroszország kultúráját, történelmét és maga az orosz nyelv tanulása is a kedvenc elfoglaltságuk közé tartozik, egyszer az életben szakítsanak rá időt és utazzanak el Szibériába. Hozzáteszem, hogy egy jó társaság a nehéz pillanatok átvészeléséhez elengedhetetlen. Amikor megkérkeztem Tyumenybe, két csoporttársamat ismertem nagyon jól, mivel együtt tanultunk a Budapesti Műszaki Egyetemen egy éven át a nemzetközi kétnyelvű szakfordító szakon. Hárman nagyon jól éreztünk magunkat a városban, de még több diákkal ismerkedhettünk meg az ott tartózkodásunk közben. Barátságot kötöttünk nagyon kedves ELTE-s diákokkal és a debreceni egyetemről is több ember csatlakozott a csapatunkhoz. Összesen 16 diák érkezett Magyarországról. Emellett még két francia és három vietnami diák tartozott a nyári programhoz. Nagyon sok újat tudhattunk meg egymásról. Ezt az utazást azoknak is ajánlom, akik nyitottak az új kultúrák megismerésére és nem félnek az ismeretlentől, hiszen a nyitottság és az új barátságok kötése különböző nemzetekkel megalapozhatja a nyelvtudást. Ezekkel a tapasztalatokkal a diákok sokkal magabiztosabbak lehetnek akár a kommunikációban és a kapcsolattartásban is. A nyitottság és egy jó társaság hiánya kevésbé élvezetessé teheti az egész utazást Szibériába, viszont ha minden tulajdonság és a legfőképpen megvan a vágy az emberben egy ilyen kiránduláshoz, nagyon kiemelkedő eredményekhez vezethet, vagy ahogy az oroszok szokták mondani, egy teli bőrönd tudással és tapasztalattal érkezhet haza.
Mamontova Darja, angol-orosz szakfordító hallgató
